of 64

MKOt Kongr 2008 Abstract

Published on December 2016 | Categories: Documents | Downloads: 49 | Comments: 0

Comments

Content

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 1

2008. NOVEMBER KÜLÖNSZÁM

Hazai szakemberek válogatása gyakorló orvosok számára

A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa 2008. november 6–8., Budapest ELÔADÁS KIVONATOK

ISSN 1218-2583

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 2

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 1

A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa 2008. november 6–8., Budapest

ELÔADÁS KIVONATOK

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 2

Különszám

SZERVEZÔK Szervezô Bizottság Bodoky György, a kongresszus elnöke Szánthó András, a MKOT elnöke Tagok Baki Márta, Budapest Kis Csongor, Debrecen Kovács Gábor, Budapest Moskovits Katalin, Budapest Oláh Judit, Szeged Pikó Béla, Gyula Pintér Tamás, Gyôr Remenár Éva, Budapest Szántó János, Debrecen Szûcs Miklós, Budapest Thurzó László, Szeged

SZPONZOROK MKOT Háziorvosi Alaptanfolyam Janssen-Cilag Kft. Daganatos Betegek Napja Novartis Hungária Kft. A kongresszus támogatói Abbott Laboratories (Magyarország) Kft. Abbott Nutrition Actavis Hungary Kft. Amgen Kft. AstraZeneca Kft. Bayer Schering Pharma Cephalon Képviselet Dabur Oncology Kft. EGIS Gyógyszergyár Nyrt. GlaxoSmithKline Kft. Janssen-Cilag Kft. Lilly Hungária Kft. Medial Kft. Medis d. o. o. Magyar Képviseleti Iroda Merck Kft. Novartis Hungária Kft. Numil Kft. Nycomed Pharma Kft. Oncopharma Kft. PET-CT Orvosi, Diagnosztikai Kft. Pfizer Kft. Pharmacenter Hungary Kft. Pharmacologic Kft. Pliva Hungária Kft. Premier G. Med Kft. (Berner-Cato) Ratiopharm Hungária Kft. Replant Cardo Kft. Richter Gedeon Nyrt. Roche (Magyarország) Kft. Sandoz Kft. San-Eco Kft. Sanofi-Aventis Zrt. Teva Magyarország Zrt.

Tudományos Titkárság Bodoky György Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet, Onkológiai Osztály 1097 Budapest, Gyáli út 5-7. Tel: (1) 455-8273, Fax: (1) 455-8107 E-mail: [email protected] Honlap: www.mkot.hu

Kongresszusi Iroda CongressLine Kft. 1056 Budapest, Fejér György u. 12. Tel: (1) 429-0146, Fax: (1) 429-0147 E-mail: [email protected] Honlap: www.congressline.hu

A közleményekben szereplô információk a szerzôk nézeteit tükrözik. Bármely említett termék használatakor az érvényes alkalmazási elôírás az irányadó. Kiadta: Professional Publishing Hungary Kft. Medical Tribune Divízió 1037 Budapest, Montevideo u. 3/a. Levélcím: 1300 Budapest, Pf. 157. Telefon: 430-4501, fax: 430-4509 © Professional Publishing Hungary Kft. Budapest, 2008. Reprodukálása bármely módon és bármely nyelven egészben vagy részben a Professional Publishing Hungary Kft. Medical Tribune Divízió (Budapest) elôzetes írásos engedélye nélkül szigorúan tilos.
A közölt cikkekben olvasható vélemény a szerzô álláspontját tükrözi, és nem tekinthetô a kiadó, illetve az Orvostovábbképzô Szemle Szerkesztôbizottsága véleményének. Minden orvosnak saját klinikai tapasztalatára kell támaszkodnia valamennyi döntésének meghozatalakor, figyelembe véve a kezelés elônyeit a mellékhatásokkal szemben. Döntése elôtt ismerkedjen meg a cikkben említett termékek alkalmazási elôirataival.

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 3

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O1 „Triple negativ” emlôtumoros betegek kezelése bevacizumab-tartalmú protokoll szerint
Ruzsa Á., Fekete I.
Bevezetés: A „triple negativ” emlôtumoros betegek kezelése a rapid progresszió miatt csaknem reménytelen volt a bevacizumab-tartalmú protokollok alkalmazása elôtt. Anyag és módszer: Az onkológiai osztályon 2008. évben 5 beteget kezeltünk. Az átlagéletkor: 55,6 év volt. Minden beteg hormonreceptor-negatív, és HER2-negatív invazív ductalis, áttétes emlô-carcinomában szenvedett. A metasztázisok szerint egy betegnek csontvelô-, 3 betegnek májmetasztázisa, egynek mediastinalis metasztázisa volt, illetve többszörös metasztázisban szenvedtek. Heti paclitaxel 80 mg/m2, kéthetente bevacizumab 10 mg/tskg dózisú kezelést adtunk. Átlagos túlélés (kezelés kezdetétôl – 2008. szept. 30.) 180 nap. Eredmények: A betegek közül 1 meghalt, 1 progrediált, három beteg parciális remisszióba került, majd egynél SD alakult ki. A kezelést a betegek jól tolerálták, lényeges mellékhatást nem észleltünk. A kis esetszám mellett is azt mondhatjuk, a kezelés jól tolerálható, és reményt ad a rossz prognózisú betegek kezelésére is.
Zala Megyei Kórház, Onkológiai Osztály, Zalaegerszeg

3

O2 GIST a molekuláris vizsgálatok tükrében
Tamás K.1, Sápi Z.2, Petrányi Á.1, Végh É.1, Farkas M.1, Babics J.1, Németh H.1, Füle T.2, Bodoky Gy.1
Bevezetés és célkitûzés: A GIST hisztogenezisérôl számos

elképzelés látott napvilágot, a fordulatot az a felismerés eredményezte, mely szerint a GIST sejtekben specifikus c-kit gén aktivációs mutáció keletkezik. Mára egyértelmûvé vált, hogy a terápiás válasz függ az érintett tirozin-kináz-receptor típusától, valamint a mutáció helyétôl és jellegétôl. Jelen munkánk célját GIST-ben szenvedô, tirozin-kináz-gátlóval kezelt betegeink esetében a mutáció génen belüli elhelyezkedése és a terápia hatékonysága közötti összefüggés felderítése képezi. Betegcsoport és módszer: Oszályunkon, 2001. október–2008. szeptember között, 41 immunhisztokémiai vizsgálat által igazolt c-kit pozitív, helyileg elôrehaladott inoperábilis és/vagy metasztatikus GIST-ben szenvedô beteg részesült tirozinkináz-gátló kezelésben. Betegeink archivált paraffinos szövetmintablokkjaiból DNS-izolálás, majd retrospektív genotipizálás történt. Eredmények: A vizsgálatba bevont 41 betegbôl 25 esetben (61%) exon 11 mutáció igazolódott. A c-kit gén 11-es exonján talált genetikai elváltozás többsége deléció, de kimutatható volt báziscsere és duplikáció is. Az 550–560 kodonok voltak leggyakrabban érintettek (19/25 beteg). Négy esetben (9, 75%) találtunk exon 9 mutációt (2 báziscsere és 2 duplikáció). Egy betegnél került kimutatásra vad típusú GIST. Az átlagos össztúlélés 42 (6–82) hónap. Megbeszélés: Elemzésünkben bemutatjuk az exonmutáció összefüggését a terápia eredményességével.
1

Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet, Onkológiai Osztály, Budapest

2

Semmelweis Egyetem, I. sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 4

Különszám

O3

Metasztatikus RCC másodvonalbeli sunitinib-kezelése Saját tapasztalatok
Rumszauer Á., Farczádi E., Boér K.

Bevezetés: A Nemzeti Rákregiszter adatai alapján 2006-ban

4

Magyarországon 2223 új vesedaganatot jelentettek be. A vese-parenchymából kiinduló daganatok 90%-a vesesejtes carcinoma, és ezek 85%-a világossejtes rák. Áttétes világossejtes vesedaganatos betegek elsô vonalbeli kezelésében az interferon alfa-2a–vinblastin kombinációval a terápiás válasz 16,5%, az átlag túlélés 67,6 hét. Az interleukin-2–interferon alfa-2a–5 FU kombináció esetében a várható remissziós ráta 18,6%, az 1 éves túlélés 20% körül van. 2006 óta alkalmazunk sunitinib- (Sutent) terápiát az áttétes veserák másodvonalbeli kezelésében. Betegcsoport és módszer: 2006. október és 2008. szeptember között 9 metasztatikus vesedaganatos betegnél alkalmaztunk másodvonalbeli sunitinib-kezelést. A célzott terápiát megelôzôen a betegek kemo-immunterápiában részesültek. Négy betegnél a progresszió a citokinkezelés ideje alatt következett be, 5 beteg esetében az elsô vonalbeli kezelés befejezése és a betegség progressziója között eltelt átlag idôszak 12,8 hónap volt. Az átlagos életkor 59 év (40–68 év) volt. Áttéti lokalizációt mutattunk ki a tüdôben, pleurán, mediastinalis és retroperitonealis nyirokcsomókban, valamint egy beteg esetében a májban és az inguinalis nyirokcsomóban. A sunitinib-terápiát 6 hetes ismétlôdô ciklusokban (4 hétig per os 50 mg sunitinibkezelés után 2 hét szünet) progresszióig alkalmaztuk. Eredmény: Az átlag kezelési idô 8,2 hónap (2–24 hónap). Komplett remissziót 1 esetben, parciális remissziót, illetve stabil betegséget 4 esetben észleltünk, két betegnél progresszió következett be. Egy beteg esetében klinikailag manifeszt agyi metasztázisok miatt állítottuk le a kezelést, egy másik esetben a mellékhatások miatt nem folytattuk a terápiát. Egy beteg kivételével a sunitinib-terápiát a betegek jól tolerálták, a ciklusokat nem kellett halasztani, illetve a kezelést megszakítani. Dóziscsökkentést 2 esetben alkalmaztunk. Fontos megfigyelésünk, hogy a reagáló betegeknél már az elsô ciklus kezelés utáni kontroll CT-vizsgálat során kimutatható volt a remiszszió. Leggyakoribb mellékhatások a magas vérnyomás, hiperaciditás, ödémaképzôdés, gyengeség voltak. Pajzsmirigyfunkció-eltérés 2 beteg esetében következett be, egyik esetben 16 hónapos kezelés után hypothyreosis alakult ki, míg a másik betegnél a harmadik ciklust követôen hyperthyreosist észleltünk. A kezelés elônye, hogy orálisan adagolható, nem szükséges hospitalizáció, és a kedvezô mellékhatásprofilnak köszönhetôen a betegek a terápia ideje alatt teljes életet élhetnek.
Fôvárosi Önkormányzat Szent János Kórháza, Onkológiai Osztály, Budapest

O4

Elôrehaladott hepatocelluláris carcinomás betegek sorafenibkezelésével szerzett tapasztalataink
Németh H., Petrányi Á., Tamás K., Farkas M., Babics J., Bodoky Gy.

Bevezetés: A hepatocelluláris carcinoma a betegek 60–

70%-ánál elôrehaladott stádiumban kerül felismerésre, amikor a betegség prognózisa kedvezôtlen a hatékony kezelési lehetôségek hiánya miatt. A sorafenib új multikinázgátló molekula, a tumorsejtek proliferációját és az angiogenezist gátolja. A sorafenib az elôrehaladott hepatocelluláris carcinomás betegek túlélését közel 3 hónappal nyújtja meg. Módszer: Az elmúlt 3 hónap során 13 intermedier vagy elôrehaladott stádiumú, szövettanilag igazolt hepatocelluláris carcinomában szenvedô betegünknél indítottunk sorafenibkezelést. A mellékhatásprofilt és a 2 hónapos radiológiai progressziót vizsgáltuk. Eredmények: A leggyakoribb mellékhatás a hasmenés és a testsúlycsökkenés volt. Emellett kisebb arányban kéz-láb szindrómát, hányingert, gyengeséget, rekedtséget és hajhullást észleltünk. Három betegnél kényszerültünk a kezelés felfüggesztésére, egy betegnél kéz-láb szindróma, egy betegnél rectalis vérzés, egy betegnél zavartság miatt, mely utóbbi hátterében hepatikus encephalopathia igazolódott. Hematológiai mellékhatást és vérnyomás-emelkedést nem tapasztaltunk. A két hónapos CT-kontroll során észlelt eredményekrôl szintén beszámolunk. Következtetés: A sorafenib, bár számos mellékhatással rendelkezik, biztonságosan alkalmazható a jó májfunkcióval rendelkezô, elôrehaladott hepatocelluláris carcinomás betegek kezelésére.
Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet, Onkológiai Osztály, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 5

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O5 Másodvonalbeli pemetrexedkezelés nem kissejtes tüdôrákban
Nagy A., Ferenczi E., Varga I., Borbély T., Pálinkási Sz., Tolnay E.
2007. január óta van lehetôségünk nem kissejtes tüdôrákos betegeinknél másodvonalban pemetrexed monoterápia alkalmazására. 2007. január 1. és 2008. szeptember 30. között 28 nem kissejtes tüdôrákos beteget kezeltünk pemetrexed monoterápiával elsô vonalbeli kezelést követô progresszió kapcsán. A betegek mindannyian ECOG 0-1 állapotúak voltak, közülük 19 férfi és 9 nô, átlagéletkoruk 54,07 év (39–72 év) volt. Szövettani megoszlás szerint 7 közelebbrôl nem differenciált NSCLC, 8 planocelluláris, 13 adenocarcinoma volt. A pemetrexedet 21 naponként 500 mg/m2 dózisban, 10 perces iv. infúzióban, folsav és B12-pótlással alkalmaztuk maximum 4 ciklusban. A 28 beteg közül egynél allergiás bôrreakció miatt függesztettük fel a kezelést, egynél pedig együttmûködési nehézségek hiányában csak egy kezelésre került sor. Négy betegnél jelenleg is folyik a kezelés, így ôket a végleges elemzésbe nem vontuk be. A kezelt betegeknél 10 esetben a betegség progreszszióját (PD), 10 esetben a betegség stabilizálódását (SD), 2 esetben parciális remissziót (PR) figyeltünk meg. A kezeléssel kapcsolatban súlyos, életet veszélyeztetô mellékhatást nem észleltünk. Nausea (grade I-II) 2, neutropenia (grade I-III) 4, lázas felsô légúti infekció 1, vírusos gastroenteritis 1, enyhe anaemia (grade I-II) 2, min. májenzim-emelkedés (1,5-2-szeres) 4 esetben fordult elô. Tekintettel a fentiekre, a másodvonalbeli pemetrexed monoterápia az onkopulmonológiai gyakorlatban is hatékony és biztonságosan alkalmazható kezelésnek bizonyult.
Pest Megyei Tüdôgyógyintézet, Törökbálint

5

O6 Célzott oxaliplatin kemoterápia colorectalis tumorokban. Mi az elmélet és hol tart a gyakorlat?
András Cs.1, Tóth L.2, Schlachter K.2, Enyedi A.3, Pósán J.3, Szántó J.2
Célkitûzés: A platinavegyületek által okozott DNS-károsodá-

sokat a nukleotid excíziós repair (NER) rendszer kijavítja, ezáltal gyógyszer-rezisztenciát okoz. A NER rendszer egyik tagja az ERCC géncsalád. Vizsgáltuk az ERCC1 fehérje prediktív és prognosztikai értékét. Betegek és módszer: A vizsgálat retrospektíve formalinba fixált, paraffinba ágyazott szövettani mintában történt IHC módszerrel 28 beteg esetében, akiknél 2002-ben igazolódott a colorectalis carcinoma, késôbb a metasztatikus folyamatra oxaliplatin-kezelésben is részesültek. Tanulmányoztuk az összefüggést az össztúléléssel, a metasztatikus túléléssel és az oxaliplatin-terápia utáni PFS-el. Eredmények: 19 férfi, 9 nô, átlagéletkor 61 év, colon 17, rectum 11 eset. OS 28 hónap, metasztatikus túlélés 21,5 hónap, 5 éves túlélés 8%. Oxaliplatin ciklusok száma 7 (2–20). Az ERCC1 gént kismértékben expresszáló tumorok esetében jobb volt az OS, metasztatikus túlélés, PFS, mint az ERCC1 gént nagymértékben expresszáló tumorokban, de szignifikáns különbséget nem találtunk. Következtetés: Elméletileg a biológiai terápiákhoz hasonlóan szükség lenne a kemoterápiás kezelések esetében is a célzott alkalmazásra. A gyakorlatban nem állnak rendelkezésünkre a megfelelô egyszerû módszerek, jelen esetben az IHC vizsgálat nem bizonyult biztonságosnak, habár jelzi a tendenciát, de szignifikánsan nem sikerült igazolni az ERCC1 prediktív és prognosztikai értékét.
1 2 3

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Onkológiai Osztáy, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pathológiai Intézet, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Sebészeti Klinika, Debrecen

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 6

Különszám

O7 Metasztatikus colorectalis carcinoma. Patológiai prognosztikai faktorok vizsgálata tissue microarray módszerrel
Tóth L.1, András Cs.2, Schlachter K.1, Molnár Cs.1, Szántó J.2
Bevezetés: A metasztatikus vastagbél-carcinomás betegek

O8 Claudinok vizsgálata a normál és a malignus húgyhólyagon
Riesz P.1, Kiss A.2, Páska Cs.2, Törzsök P.2, Lotz G.2, Majoros A.1, Szûcs M.1, Nyírády P.1, Schaff Zs.2, Romics I.1
Bevezetés: A húgyhólyagrákok korai diagnosztikája és a stá-

6

kezelésére rendelkezésre álló kemoterápiás lehetôségek egyike az oxaliplatin-kezelés. Munkánkban vizsgálni kívántuk, hogy a tumor milyen patológiai és immunfenotípusos jellemzôi befolyásolják a beteg túlélését, és a terápiára adott választ. Anyag és módszerek: 28, a DE OEC Onkológiai Tanszéken oxaliplatin kemoterápiában részesült, metasztatikus vastagbél-carcinomás beteg primer tumorának IHC vizsgálatát végeztük el, TMA módszerrel. Minden esetben vizsgáltuk a tumorsejtek p53, p21, MLH-1, MSH-2, MSH-6, EGFR, ␤-catenin, E-cadherin, és ERCC-1 protein expresszióját. A kapott eredményeket összevetettük a betegek teljes túlélési, metasztatikus túlélés és progressziómentes túlélési idejével. Eredmények: Betegeink közül 19 férfi és 9 nô volt, az átlagéletkor 61,5 év. 17 colon- és 11 rectum-tumor volt. A betegek átlagos teljes túlélési ideje 28 hónap, a metasztatikus túlélési idô 21,5 hónap volt. Az ERCC1 expressziót mutató tumorok esetén mind a teljes túlélés, metasztatikus túlélés és a progressziómentes túlélés rövidebb volt, mint az ERCC1 negatív tumorok esetén. A többi vizsgált paraméter nem befolyásolta szignifikánsan a prognózist. Megbeszélés: Az ERCC1 expresszió IHC metodikával történô meghatározása korlátozott értékû a terápiás hatás elôrejelzése szempontjából. A többi vizsgált paraméter – melyek prognosztikai szerepe korai stádium esetén igazolt – elôrehaladott stádium esetén nem bizonyult szignifikánsnak.
1 2

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pathológiai Intézet, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Onkológiai Tanszék, Debrecen

diumorientált terápia kiválasztása központi szerepet játszik a kezelésben. A terápia szempontjából a nem invazív (felületes) (Ta, T1), valamint az izominvazív (T2–4) daganatok elkülönítése alapvetô jelentôségû. A betegség prognózisának megítélése és a kezelés megválasztása a T1G3-as daganat esetén a legnehezebb. A claudinok a tight junction integráns fehérjéi, 24 típusa ismert, melyek különbözô összetételben és mennyiségben találhatóak az egyes szövettípusokban. A claudinok expressziójának megváltozása szerepet játszhat a karcinogenezisben és a daganatok progressziójában. Célkitûzés: A különbözô stádiumú húgyhólyagdaganatokban a claudin 1,2,3,4,5,7 és 10 expresszió vizsgálata mRNS és fehérje szinten. Anyag és módszer: 60 humán, formalinfixált, paraffinba ágyazott húgyhólyagmintából teljes RNS-izolálás után cDNS termelését követôen RT-PCR reakciókat végeztek, referenciagénként a béta-actint használták. A fehérjeexpressziót immunhisztokémiai reakciókkal vizsgálták. Eredmények: Nem volt igazolható szignifikáns eltérés a kontrollcsoportként használt egészséges hólyagfal és a gyulladásos hólyagbetegségek között, a vizsgált claudinok mRNS-expreszsziója és fehérjetermelésükben. A hólyagrákokban a claudin 1, 4 és 7 mRNS-expresszió a progresszióval (T1=>T2) csökkent. A claudin 1, 4 és 7 fehérjeexpresszió vizsgálata során az invazív rákokban (T2) szintén csökkenést lehetett igazolni. A T1G3 stádiumú, recidiváló tumorokban a claudin 1 és 7 mRNS- és fehérjetermelést alacsonyabbnak találták, mint a T1G3 nem recidiváló esetekben. Következtetések: Az eltérô prognózisú T1 és T2 tumorok claudin- (1, 4, 7) expressziója is jelentôs különbségeket mutat. Az invázió kialakulásával a claudin (1, 4, 7) fehérjeexpresszió csökken. A T1G3-as tumorokon belül jelentôs eltérés volt látható a claudin- (1, 7) expresszióban: a recidiváló tumorokban alacsonyabb fehérjeexpressziót találtak. Amennyiben további vizsgálatok is megerôsítik a fenti eredményeket, akkor az alacsony claudin-expresszióval társuló T1G3-as hólyagrákok esetén a korai radikális kezelés lenne indokolt.
1 2

Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Urológiai Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem, II. sz. Pathológiai Intézet, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 7

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O9 A tüdôrákok claudin-expressziójának új kutatási irányvonalai
Moldvay J.
A tight junction fehérjék közé tartozó claudinok fontos szere-

pet játszanak a sejtek adhéziójában, proliferációjában és a glanduláris differenciációban. Kevéssé ismert ugyanakkor a claudin-expresszió humán normál bronchus-hámban és tüdôrákban. Saját korábbi vizsgálataink alapján elmondható, hogy a tüdôrák egyes szövettani altípusai között szignifikáns claudin-expressziós különbségek figyelhetôk meg, fôként a kissejtes tüdôrák és a nem kissejtes tüdôrák, illetve a kissejtes tüdôrák és a carcinoid között. Ezek az eltérések a szövettanilag különbözô tüdôrákok karcinogenezisbeli különbözôségeire utalhatnak, és differenciáldiagnosztikai jelentôséggel bírhatnak. Emellett az egyes daganatokban megfigyelhetô jelentôs claudin-overexpresszió terápiás lehetôségeket rejt magában. Az elôadás során bemutatjuk a tüdôrákok claudin-expressziójára vonatkozó – korábbi vizsgálati eredményeinken alapuló – új kutatásaink legfôbb irányvonalait.
Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, Budapest

7

O10 Javaslat a vizsgálómódszerek racionális kombinálására a daganatok KRAS mutációs státusának meghatározásában
Tátrai P.1, Somorácz Á.1, Hegedüs Z.1, Füle T.2, Kovalszky I.2, Kulka J.1, Kiss A.1, Tímár J.1
Bevezetés: A KRAS gén szerzett aktiváló mutációi reziszten-

ciát okozhatnak az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) elleni célzott terápiával szemben. Ezért a panitumumab csak vad típusú KRAS esetén indikált, és a KRAS mutációs státus más EGFR-gátló kezelések esetében is prediktív értékû. Cél, anyagok, módszerek: Intézetünkben 2008. áprilisa óta végezzük a KRAS 2. exon 12-13. kodon státusának meghatározását fôleg colorectalis carcinomában és tüdô-adenocarcinomában. Mivel még nincs európai ajánlás a vizsgálómódszerre nézve, összevetettük a mutagén primeres restrikciós fragmenshossz-polimorfizmus (RFLP), a direkt szekvenciaanalízis és az allélspecifikus valós idejû PCR (TheraScreen, Roche) eredményeit. Végsô referenciának a validált TheraScreen kit eredményét tekintettük. Eredmények: A megvizsgált 220 esetbôl 97 (44,1%) bizonyult RFLP-vel KRAS mutánsnak. Ebbôl 64-et szekvenálva 35-ben egyértelmûen, 9-ben kérdésesen, 20-ban pedig egyáltalán nem sikerült kimutatnunk a mutációt. A 20 diszkordáns esetbôl 12-t TheraScreennel továbbvizsgálva 3-ban egyértelmûen, 7ben bizonytalanul, míg 2-ben nem igazolódott a mutáció. Az RFLP-vel vad típusúnak ítélt 123 esetbôl 79-et szekvenáltunk, mindannyiszor negatív eredménnyel. Következtetés: Az olcsó és gyors RFLP-vel elôszûrve a negatív esetek megbízhatóan leválaszthatók. A pozitív RFLP-ítélet hitelesítése vagy elvetése érdekében az erôs RFLP-jelet adó esetekben szekvenálás, a gyengén reagálókban TheraScreen vizsgálat javasolt.
1 2

Semmelweis Egyetem, II. sz. Pathológiai Intézet, Budapest Semmelweis Egyetem, I. sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 8

Különszám

O11 Új daganatellenes kinázgátló jelátviteli gyógyszerek fejlesztése biokémiai esszékben és eltérô molekuláris genetikájú sejtmodell-rendszerekben
Peták I.2, Kopper L.1, Schwab R.2, Kéri Gy.3
A jelátviteli folyamatokban kiemelt fontosságú kinázok ellen 8

O12 Emberi tüdôráksejtek aminobiszfoszfonátérzékenységének molekuláris háttere
Tímár J.1, Kenessey I.1, Döme B.2
Bevezetés: Az onkogének egy részét érintô prenilációs folyama-

kifejlesztett kismolekula gyógyszerek hatását gyakran gátolja elsôdleges, illetve másodlagos gyógyszer-rezisztencia. A klinikai tapasztalatok alapján folyamatban van a kinázgátló gyógyszerek második generációjának fejlesztése. In vitro, biokémiai esszékben elsôként mutattuk ki, hogy a két legismertebb anilinoquinazoline-származék, a gefitinib és az erlotinib nemcsak klinikai, hanem biokémiai szelektivitást is mutat az EGFR aktiváló mutáns formáival szemben. A biokémiai esszék azt is megerôsítették, hogy az EGFR tirozin-kináz-gátlók elleni másodlagos rezisztenciája esetében leggyakrabban kimutatott 20-as exon T790M-es mutációja teljes biokémiai rezisztenciát hoz létre a gefitinib és erlotinibbel szemben. Sikerült azonban azonosítani eltérô alapstruktúrájú kinázgátlókat, amelyek ez ellen a mutáns forma ellen is hatékonyak. Azonban az aktív sejthalál szabályozási zavarai is hozzájárulhatnak a kinázgátlókkal szembeni rezisztenciához. Szingenikus p53 null és vad típusú sejtvonalakban apoptózis esszében párhuzamosan teszteltünk 100 kinázgátló vegyületet és azt találtuk, hogy a hatékony vegyületek – így az ismert gefitinib – 75%-a p53-függô hatásmechanizmussal rendelkezik. Ez a megfigyelés is fontos szempontot adhat a második generációs kinázgátlók fejlesztéséhez.
1 2

Semmelweis Egyetem, I. sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest KPS Orvosi Biotechnológiai és Egészségügyi Szolgáltató Kft., I. sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

3

Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest

tok alkalmasak lehetnek arra, hogy hatékony daganatellenes terápiás célpontot szolgáltassanak. A folyamat alapja a mevalonátból kiinduló bioszintetikus útvonal, mely mára új daganatgátló szerek célpontja, mint amilyenek a farneziltranszferáz-gátlók. Kevésbé ismert azonban, hogy a sztatinok és az aminobiszfoszfonátok is ennek a bioszintetikus útvonalnak a gátlói. Ez adja a molekuláris magyarázatát annak, hogy az aminobiszfoszfonátok a csont-anyagcserére gyakorolt hatásuk mellett direkt antitumorális hatással is rendelkezhetnek. Ennek egyes elemei az apoptózisindukció, valamint az adhézió-, mátrix metalloproteináz- és inváziógátlás. Ennek következménye az, hogy preklinikai modellekben az amino-biszfoszfonátok antimetasztatikus hatásúak, és egyes klinikai tanulmányok szerint bizonyos daganatok csontáttétképzését is gátolják. Miután a mevalonát bioszintetikus útvonal többszörös visszacsatolási lehetôségeket rejt magában, az ezt támadó szerek közül nem mindegyik bizonyult sikeresnek. Célkitûzés, módszerek: Ebbôl a szempontból az aminobiszfoszfonátok útmutató jelentôségûek lehetnek egy sikeres RAS onkogént célzó daganatellenes gyógyszercsalád kialakításában. Ehhez azonban tisztázni kell, hogy a vad típusú, vagy a daganatokban oly gyakran mutáns RAS onkogén képezi-e inkább az ideális terápiás célpontot. Ennek eldöntésére olyan modellrendszert választottunk, ahol az emberi daganatsejtek K-RAS státusa ismert. Munkánk során vizsgáltuk a H358, H1650 és H1975 emberi tüdôrák-sejtvonalak aminobiszfoszfonátérzékenységét in vitro körülmények között 48 órás proliferációs tesztben, ahol 0,1–100 mM koncentrációt használtunk. Eredményeink szerint aminobiszfoszfonáttal szemben rezisztensnek a H358 sejtvonal bizonyult, mely mutáns K-RAS onkogént (G12C), de vad típusú EGFR-t fejez ki (IC50=100 mM). Másrészt a sejtvonalak közül a legérzékenyebbnek (IC-50= 1 mM) a vad típusú K-RAS-t, de ugyanakkor mutáns EGFR-t kifejezô (DelE746-A750) H1650 vonal bizonyult. A harmadik sejtvonal, mely vad típusú K-RAS-t és rezisztenciamutáns EGFRt tartalmaz, mérsékeltebben volt érzékeny aminobiszfoszfonát iránt (IC50=10 mM). Eredményeink alapján a tüdôrákok aminobiszfoszfonát-érzékenységét a K-RAS és EGFR gének mutációs státusa jelentôsen befolyásolja: a mutáns K-RAS rezisztenciához, míg az EGFR mutáció érzékenységhez vezet. Mindezek alapján érdemes volna klinikai vizsgálatban célzottan tesztelni a nem kissejtes tüdôrákok aminobiszfoszfonát-érzékenységét.
1 2

Semmelweis Egyetem, II. sz. Pathológiai Intézet, Budapest Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 9

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O13 Az axilla komplex kezelésének változása az elmúlt 10 év során, különös tekintettel az ôrszem nyirokcsomó mikrometasztázisának terápiájára
Maráz R., Cserni G., Pajkos G., Boross G., Svébis M.
A szerzôk az emlôdaganatos betegek mûtéte során végzett

axilláris mûtétekben bekövetkezô változásokat elemzik, melyek az elmúlt tíz évben jöttek létre. Az 1999. szeptemberében, Egerben tartott Elsô Magyar Emlôrák Konszenzus Konferencia egyik fô témája az ôrszem nyirokcsomó vizsgálata volt. Megállapították, hogy a felesleges axilláris block-disszekciók aránya 60–75%, mely súlyos szövôdményekkel (lymphoedema, érsérülés, seroma) járhat. A Kecskeméti Megyei Kórházban 1997. augusztusában vezettük be a „sentinel node” biopsziát (SNB), elôször patentkék alkalmazásával, majd 1999. szeptemberétôl kombinált (patentkék + radiokolloid) jelöléses módszerrel. Az axilla szelektív, az SNB eredménye által determinált sebészi kezelésre 2000 októberében tértünk át. 1997. augusztus 1. és 2007. december 31. között 1031 esetben történt SNB kísérlet intézményünkben. Az utóbbi 600 eset vonatkozásában az SN-azonosítási arány 98%-os volt. Az eltelt idôszakban 121 esetben találtunk mikrometasztázist az ôrszem nyirokcsomókban, ezek közül 33 esetben nem történt axilláris block-disszekció, 36 esetben pedig izolált tumorsejtet észleltünk, melyeknél 22 esetben nem végeztünk axilláris block-disszekciót. A szerzôk elemzik, hogy mi a teendô izolált tumorsejt (szubmikrometasztázis), mikrometasztázis és makrometasztázis esetén, áttekintik a korábbiakban rutinszerûen ajánlott axilláris block-disszekció helyett a ma már rutinszerûen alkalmazandó ôrszem nyirokcsomó biopszia indikációit, és az axilla egyéb alternatív kezelési lehetôségeinek (pl.: sugárterápia, axilláris mûtét elhagyása idôs betegeknél) javallatait is.
Onkoradiológiai Központ, Kecskemét

O14 A preoperatív FDG-PET/CT vizsgálat jelentôsége korai stádiumú emlôrák kezelési tervének felállításában
Garami Z., Hascsi Zs., Sóvágó J., Garai I.
Bevezetés: Az FDG-PET/CT vizsgálat hathatós segítséget

9

nyújthat a szolid tumorok sebészi ellátása után az esetleges távoli áttétek kimutatásában, így a további kezelés megtervezésében. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy emlôtumor tervezett mûtéte elôtt elvégzett PET/CT vizsgálat mennyi többletinformációval szolgál a kezelési terv felállításához. Anyag és módszer: A DEOEC Sebészeti Intézetben 2008. márciusától 28 betegnél végeztettünk emlôrák tervezett mûtéte elôtt FDG-PET/CT vizsgálatot. A beválasztási kritériumok az R4-5 és/vagy U4-5 és C4-5 diagnosztikus besorolású betegek voltak. Eredmények: 3 beteg további kezelésre nem jelentkezett. Az eredeti terápiás tervet a 25 betegbôl 5 esetben változtattuk meg a PET/CT lelet ismeretében: 3 esetben a PET/CT kiterjedt axilláris nyirokcsomó-érintettséget igazolt, ezeknél a betegeknél neoadjuváns kezelést javasoltunk, 1 betegnél multiplex csontmetasztázis ábrázolódott, palliatív terápiát indítottunk, és 1 betegnél kétgócú malignoma ábrázolódott, így a tervezett emlômegtartásos mûtét helyett amputációt végeztünk. Az axilláris nyirokcsomók állapotáról 23 esetben volt szövettani információ. A PET/CT vizsgálat 9 betegnél igazolt nyirokcsomó-érintettséget, ezt a szövettani lelet minden esetben igazolta. A 14 – axilláris nyirokcsomó szempontjából – negatív leletû beteg esetében a szövettani vizsgálat 12 esetben szintén negatív volt, míg 2 betegnél 1-1 nyirokcsomó daganatos érintettségét mutatta ki. Következtetések: A preoperatív PET/CT vizsgálat eredménye mintegy 20%-ban módosíthatja az eredeti terápiás tervet. Az axilláris nyirokcsomók érintettségét igazoló PET/CT lelet esetében megfontolandó a „sentinel node” biopszia végzésének szükségessége, és azonnali ABD javasolt.
PET-CT Kft., Debrecen

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 10

Különszám

O15. Rizikóbecslés emlôrákban molekuláris biológiai markerekkel
Faluhelyi Zs.1, Kiss I.2, Orsós Zs.2, Ember I.2
A rosszindulatú daganatos betegségek kezelési lehetôségei

10

megítélésében már számos vizsgálat eredményei használhatók fel. Cél, hogy a kezelések megkezdése elôtt megfelelôen alapos módon tájékozódjunk a daganat természetérôl, várható viselkedésérôl. Munkánkban az emlôdaganatok kezelésének meghatározásához, ezen belül az emlôrák rizikóbecsléséhez kerestünk újabb segédeszközt. A daganat TNM klasszifikációja mellett sok éve alkalmazunk a terápia megválasztásához a szövettani típus, grading, hormonreceptor-státus mellett különbözô prognosztikai faktorok vizsgálatát (P53, Ki67, HER2). Ezek mellett fontos kérdésnek tartjuk a várható szövôdmények, progresszió, esetlegesen akár terápia indukálta második tumor kialakulási rizikójának

becslését, ennek lehetôségét. A P53 Arg/Pro polimorfizmus, valamint a D-vitamin-receptor BsmI, FokI polimorfizmus vizsgálataink során megállapítottuk, hogy megfelelôen megválasztott gének expresszióváltozásai a karcinogén hatások jó biomarkerei, a génexpresszió-változások használhatók a citosztatikus protokollok (valószínû) karcinogén hatásának detektálására, humán vizsgálatokban a perifériás fehérvérsejtekbôl mért génexpressziók kiváló helyettesítô biomarkerei a szervekben talált expresszióknak, a P53 tumor szupresszor gén Arg/Pro polimorfizmusa befolyásolja az emlôrák kialakulásának kockázatát (Pro allél – fokozott kockázat), a D-vitamin-receptor BsmI polimorfizmusa esetén a B homozigóták körében gyakoribb az emlôrák, a két allélpolimorfizmus egymással kölcsönhatásban tovább fokozza az emlôrákrizikót.

1 2

Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház, Klinikai Onkológia, Veszprém Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Népegészségtani és Epidemiológiai Tanszék, Pécs

O16. Neoadjuváns kemoterápiával (NKT) szerzett korai tapasztalataink emlôrákban
Uhercsák G.1, Kahán Zs.1, Nikolényi A.1, Thurzó L.1, Ormándi K.2, Vörös A.3, Lázár Gy.4
A kemoterápia mûtét elôtti alkalmazása elônyt jelenthet az

emlôrák stádiumának befolyásolásával, a mûtéti megoldás elôsegítésével, és nem utolsósorban a terápia hatékonyságának in vivo megfigyelésével. Célul tûztük ki NKT-val kezelt betegeink adatainak elemzését. Harmincöt betegünk (átlag életkor±SD) 38 tumorának kezelési eredményeit prospektíve gyûjtöttük. A kezdeti tumor- státus 29 esetben std. III, 9 esetben std. II volt. A tumorok többsége hormonreceptor-negatív (ER negatív: 21/38, PR-negatív: 23/38) és grade 3 (27/38) volt. A kemoterápia 6 ciklus taxotere–epirubicin–xelodával 18, taxotere– epirubicin kombinációval 12, taxol-alapú kombinációval 4, CEF és CMF séma szerint 1-1 esetben történt. Grade 3-4 neutropenia 20 betegnél fordult elô, grade 3 infekció 2-nél, grade 4 hasmenés 1 esetben. Grade 1-2 hányingert, hányást, anaemiát, kéz-láb szindrómát gyakran észleltünk. DózisTumorstátus (T) n=28 PreNKT (klinikai) PostNKT (patológiai) 0 0 6 1 3 11 2 10 8 3 11 2 4 4 1

halasztás 14, dóziscsökkentés 8 betegnél vált szükségessé, egy betegnél vesetoxicitás miatt csak 5 kemoterápiás kezelés történt. GCSF szupportációt 31/35 betegnél alkalmaztunk. Két beteg mûtétet nem vállalt, 8 esetben mûtét még nem történt. A már elvégzett mûtétek közül (n=28) 7 esetben excízió, 21 esetben abláció történt, axilláris block-disszekcióval. Patológiai komplett remisszió 5, részleges remisszió 20 esetben következett be, míg 3 esetben lényeges tumorregressziót nem észleltünk, egyiküknél kemoterápiás rezsimet váltottunk. A daganatok szövettani képe a kemoterápia hatására lényegesen nem változott. Valamennyi teljes patológiai regresszió grade 3, ER- és PR-negatív szövettanú tumor esetében, és taxán-alapú kemoterápia mellett következett be. Operált betegeink korai terápiás eredményei az alábbi táblázatban láthatók. A NKT hatékony eljárás a tumorstádium csökkentésére, és a terápia in vivo vizsgálatára. A NKT-t javasoljuk a tumortípus alapján alkalmazni, lehetôleg taxán-alapú kombinációval, teljes dózisban.
1 2 3 4

Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Pathológiai Intézet, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged

Nyirokcsomóstátus (N) 0 5 12 1 4 11 2 15 3 3 4 2 0 0 5

Stádium I 0 4 II 6 11 III 22 8

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 11

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O17 Tapasztalataink primer szisztémás hormonterápiával (PSHT) emlôrákban
Nikolényi A.1, Uhercsák G.1, Ormándi K.3, Vörös A.2, Lázár Gy.4, Thurzó L.1, Kahán Zs.1
A szisztémás terápiát érdemes a daganatjellemzôk alapján

megválasztani. Célul tûztük ki a definitív vagy neoadjuváns célú PSHT klinikai hatékonyságának vizsgálatát hormonreceptor-pozitív, nem metasztatikus emlôdaganatos betegek esetében. Retrospektív vizsgálatunkba összesen 18 menopauzás és 1 premenopauzás nôbeteget, illetve 1 férfi beteget választottunk be. Valamennyi daganat ER-pozitív, és/vagy a lokoregionálisan elôrehaladott stádium, vagy az életkor, illetve a társbetegségek miatt inoperábilis volt (std. I: n=1, std. II: n=10, std. III: n=9). Az alkalmazott terápia 17 esetben aromatázgátló (AI) volt, 2 esetben tamoxifen, 1 esetben LHRH analóg + AI. A vizsgálat elsôdleges végpontja az objektív tumorválasz meghatározása volt. Másodlagos végpontként a kezelés tolerálhatóságát vizsgáltuk. Eredmények: A PSHT eredményességét legalább 3 hónapos terápiát követôen értékeltük (n=14). Klinikai, illetve képalkotó vizsgálattal parciális remissziót 7, komplett remissziót 4 beteg esetében értünk el (objektív tumorválasz: 11/14 beteg, 78%), közülük 3 betegnél történt mûtét (2 betegnél emlôabláció, 1 betegnél emlôexcízió, valamennyiüknél axilláris block-disszekcióval) 1 éven át tartó PSHT után. Két betegnél patológiai komplett remissziót („tumorregressziós grade”, TRG4) értünk el. Két betegnél progresszió miatt hormonterápia-váltás történt, 1 betegnél pedig neoadjuváns CEF kemoterápiára tértünk át. Mindhárom esetben jó tumorkontroll következett be Grade I-II testsúlynövekedés, ízületi panaszok, illetve hôhullám 2-2 beteg esetében jelentkezett. Grade III-IV mellékhatást nem észleltünk. A PSHT hormonfüggô daganatok esetében hatékony, és kevéssé toxikus terápiás lehetôség. Kellôen hosszan tartó alkalmazása ilyen esetekben valószínûleg gyakrabban idéz elô patológiai komplett remissziót, mint a kemoterápia.
1 2 3 4

11

O18 Hormonérzékeny emlôrák. Mi a teendô kezelési kudarc esetén?
Nagykálnai T.
Sokszor megfogalmazták már a HR+ emlôrák kezelési algo-

Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Pathológiai Intézet, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged

ritmusát, de idônként ellentmondásokkal. Kiújulás vagy áttétképzôdés esetén hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a daganat HR+, és inkább azonnal kemoterápiához nyúlunk. Tamoxifen (TAM) adjuválás utáni kiújulásban aromatázgátlót (AI) adunk – de ugyanannyira hatásos az azonnal elkezdett „tiszta” ER-antagonista fulvestrant-kezelés is. AI-kezelés közben (pl. elsô vonalban) bekövetkezô progresszió esetén az AI-t váltjuk: nem szteroidról szteroidra, vagy fordítva. A váltás helyett azonnal fulvestrantot is kezdhetünk, és csak az utána bekövetkezô ismételt progresszió esetén változtatunk az AI molekulán. A többszörös (akár hatszoros!) endokrin kezelések utáni kiújulásban is átlag 39%-ban 6 hónapon túl tartó klinikai elônyt érhetünk el (az ER down-regulációban való késlekedés a hatásosságot csökkenti: kb. 50%-ról 25%-ra). Tehát algoritmusunkban korábban alkalmazva magasabb hozamra számíthatunk. Nem viszcerális áttételezôdés esetén kifejezetten a fulvestrant-kezelés mellett döntsünk, különösen elôrement kemoterápiák és idôsebb kor esetén, hiszen az ilyen HR+ posztmenopauzális tumor kemoterápiára már alig reagál. A nagy dózisú fulvestrant-kezelés az ER 100%-os downregulációját (és a TAM-mal ellentétben a PgR jelentôs downregulációját, de Ki67-szint-csökkenését) is okozza. A vizsgálat alatt lévô különbözô kombinációk (fulvestrant + AI, fulvestrant + trastuzumab) érdekes tumorbiológiai és kezelési eredményekkel kecsegtetnek.
Bajcsy Zsilinkszy Kórház-Rendelôintézet, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 12

Különszám

O19 Az idôskorú, mûtétre nem alkalmas, vagy azt nem akaró emlôtumoros betegek hormonkezelése a 2007-es St. Gallen-i ajánlások tükrében
Szentmártoni Gy., Torgyík L., Zergényi É., Tóth A. Szita A., Dank M.
Az emlôtumorok elôfordulása idôs korban gyakoribb, és a korszerû kezelések birtokában nemritka a 75 éven felüli korban indított komplex sebészi, kemo- és radioterápia. Ugyanakkor a kísérô betegségek, a performance status nem mindig teszi lehetôvé a kemoterápiát, esetenként a mûtétnek is kontraindikációja van. A betegek is gyakrabban zárkóznak el a megterheltnek vélt kezelésektôl. Kézenfekvô ezen esetekben a kevésbé megterhelô és per os szedhetô hormonterápia felajánlása ER-pozitív tumorok esetében. Összefoglalónk célja a hormonérzékeny emlôrák SAI kezelésének ismertetése, különös tekintettel az idôskori, mûtétre nem alkalmas emlôdaganatokra. Tárgyaljuk a kifejezetten hormonérzékeny, inkomplett és endokrinra nem érzékeny emlôtumorok kategóriáit. Összefoglaljuk az aromatázinhibitorok jellemzôit, a progresszió esetén szóba jövô terápiaváltást. Osztályunk anyagából esettanulmányokkal illusztráljuk a letrozol-kezelés effektivitását, biztonságosságát és az életminôségre kifejtett hatását.
Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika, Onkoterápiás Osztály, Budapest

12

O20 Szisztémás kezelések szerepe a besugárzást követô tüdôkárosodás kialakulásában emlôtumoros betegek esetében
Varga Z.1, Cserháti A.1, Boda K.2, Kahán Zs.1, Thurzó L.1
Az adjuváns szisztémás kezelések szerepet játszhatnak a radiogén tüdôkárosodás kialakulásában. Módszer: Vizsgálatunkban 335 emlôtumoros beteget vizsgáltunk a klinikai tünetek, a radiogén CT-elváltozások, valamint a tüdôdenzitás megváltozása szempontjából. A denzitásváltozást az aorta-eredés (MDCLHV), és a klavikulafej (MDCHC) síkjában történt mérésekkel elemeztük. Betegeinket a szisztémás kezelések szerint 4 csoportba osztottuk: taxánalapú kemoterápia (Taxán), konkomittáns hormonterápia (Tamoxifen vagy aromatázgátló) és kontrollcsoport. Eredmények: A grade I pneumonitis elôfordulása nem mutatott szignifikáns eltérést a 4 csoport között. Egy betegnél sem mutatkozott panaszt okozó radiogén tüdôfibrózis 1 évvel a sugárkezelés után, de a tamoxifennel kezelt csoportban szignifikánsan több esetben fordult elô CT-eltérés. A szisztémás kezelés szerint nem volt eltérés az MDCLHV és MDCHC értékek között 3 hónappal vagy 1 évvel a sugárterápia után. Szignifikáns összefüggést találtunk a CT-eltérés és betegek életkora, az azonos oldali tüdô átlagos dózisa (MLD), ugyanezen tüdô 20 Gy vagy annál nagyobb dózissal terhelt térfogata (V20Gy), valamint az axilláris, illetve szupraklavikuláris nyirokrégiók ellátása között. Eredményeink szerint a szisztémás kezelések a korai radiogén tüdôeltérések kockázatát nem emelik, de tamoxifen mellett a késôi tüdôkárosodás veszélye szignifikánsan nagyobb.
1 2

Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Orvosi Informatikai Intézet, Szeged

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 13

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O21 Onkológiai osztályon dolgozó nôvérek burnout vizsgálata (pilot vizsgálat)
Rohánszky M.1, Molnár M.2, Gombor A.1, Bodoky Gy.1
A burnout szindróma negatív érzelmi állapot, mely az érzelmi

és fizikai erôforrások kimerülése miatt jön létre. Leginkább a segítô foglalkozásúak körében jelenik meg, ahol folyamatos az érzelmi és mentális megterhelés, miközben nincs mód a segítô személyekre háruló lelki, érzelmi terhek feldolgozására. Vizsgálat és módszer: 48 fô onkológiai osztályon dolgozó nôvér, átlagéletkor: 36,7 év (±7,8) onkológiai osztályon eltöltött idô átlaga: 7,3 év. Mérések: Maslach-féle Burnout kérdôív (MBK), Életelégedettség skála, Észlelt szociális szupport skála, Munkahelyi stresszor skála, Pszichológiai immunrendszer skála. Eredmények: MBK szerint érzelmileg kimerült a minta 35,4%-a, 8,3% elégedetlen személyes teljesítményével, 10,4% tapasztalt meg magasszintû deperszonalizációt. A munkahelyi stressz skálán kiemelkedik a munka fizikai és személyi feltételeibôl fakadó terhelés: átlagpont: 22,2 (kecskeméti csoportban 23,2), az orvosokkal való konfliktus: csoportátlag: 18,4 (kecskeméti nôvércsoportban 19,4), valamint a feladatok elvégzését akadályozó tényezôk miatti stressz: 17,4 átlagpont (kecskeméti csoport: 18,2). Az életével magas szinten elégedett a nôvérek 18,7%-a, elégedetlen 18,7%. A pszichológiai immunrendszer leggyengébb területei: a koherenciaérzet (összefüggések megértésére, megérzésére való képesség): 11,8 átlagpont, az impulzusgátlás (leghelyénvalóbb magatartás megválasztása) 11,8 átlagpont, és az indulatok feletti racionális kontroll gyakorlásának képessége 11,3 átlagpont. Legerôsebb terület a pozitív gondolkodás (kedvezô változások elvárására és elôvételezésére való hajlam) 14,9 átlagpont. Az észlelt szociális szupport terén a család (24,2 átlagpont), barátok (24,5 átlagpont) és egyéb kapcsolatok (25,7 áp.) közel azonos szinttel képviseltetnek. Összegzés: Az onkológia területén dolgozó nôvérek 37%-a mutat magas érzelmi kimerültség értékeket. A munkahelyi stresszorok közül kiemelkedik a munkavégzés során kialakuló orvos–nôvér konfliktus és a munkavégzést akadályozó tényezôk miatti feszültség, valamint a munka személyi és fizikai feltételeibôl fakadó terhelés.
1

13

O22 Tapasztalataim daganatos betegek Simonton-csoportterápiájával
Prezenszki Zs.
Az 1970-es években adta ki Carl Simonton amerikai onkoló-

Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet,

Onkológiai Osztály, Budapest
2

Onkoradiológiai Központ, Pszichoonkológiai Ambulancia, Kecskemét

gus, valamint felesége, a pszichológus végzettségû Stephanie közös könyvét, ami magyarul „Gyógyító képzelet” címmel jelent meg. Alapvetô gyógyító metodikájukban újra felfedezik azt az ôsi képességet, ami az imaginációban, a képzeleti megjelenítésben rejlik. Ez a testi és lelki egészség helyreállítását facilitáló segítô erôt mobilizáló technika a modern pszichoterápiában is szerepel, katathym képélmény néven. A Nyírô Gyula Kórházban 2002. novemberétôl 2007. decemberéig mûködött pszichoonkológiai ambulancia. Ennek keretei között zajlott az a strukturált, zárt, 12 héten át heti 1ϫ1,5 órában zajló „Simonton-csoportterápia”, ami az említett könyv tematikája mentén haladva ismertette meg a résztvevôket a relaxációs-imaginációs technikával, a belsô, öngyógyító kapacitás elérésének, fokozásának eszközeivel. Az elôadás az ambulancia mûködésének öt éve alatt lezajlott huszonkét csoport tapasztalatai alapján foglalja össze az elôadó gondolatait a „Simonton módszer” jelenlegi, lehetséges helyérôl a gyógyításban, a „hagyományos” és alternatív terápiában.
Nyírô Gyula Kórház, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 14

Különszám

O23 Az AT helye a pszichoonkológiában – Kheiron Központ
Orosz K.
Az AT modern korunk fontos módszere a pszichoterápia és az

14

orvoslás határán, melynek sok évtizedes kutatási tapasztalatai megerôsítik és igazolják a gyakorlás során szubjektíven átélt lehetôségeket és eredményeket. Az AT megfogalmazott céljai kiterjednek a gyógyulás támogatására, amihez a betegnek egyensúlyba kell hoznia vágyait a realitással. Az onkológiai betegek igényei néhány módszertani kérdést is felvetnek. Az AT tanítását célszerû elôkészíteni a testtudatosságot javító izomfeszítéssel járó gyakorlatokkal. Jó tapasztalataink vannak a betegek egészséges csoportba való integrálásával, mivel ez erôsíti önbizalmát. Nagyobb igényük van viszont személyes érzelmi támogatásra a csoport és a vezetô részérôl. Az AT gyakorlásának specifikus eredményei onkológiai betegeknél minimum egy év gyakorlás után: • növekszik a gyógyulásért érzett saját felelôsség, nô az önreflektivitás, • javul a családban a kommunikáció, különösen a betegséggel kapcsolatban, • a beteg testképe differenciáltabb lesz, javul a saját test elfogadása, • az immunrendszerre és a vegetatív szabályozásra kimutathatóan pozitív hatással van, • a fájdalmak bizonyos formái csökkennek, ami hat a gyógyszerigényre is, • terminális betegek gyakorlása során a személyiség tovább növekszik a halál közeledtével, • a hozzátartozók gyászmunkája jelentôs támogatást kap. Az AT önsegítô, költséghatékony módszer, 30 órás csoportban tanulható, melynek nagyobb szerepe lehetne az onkológiai orvosi kezelések között is.
Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet, Onkológiai Osztály, Budapest

O24 Kommunikációs sajátosságok az orvos–beteg kapcsolatban. Tapasztalataink klinikai onkológusok körében végzett, bevezetô kommunikációs tréninggel
Molnár M., Rohánszky M.
Az utóbbi években tapasztalható változás az orvos–beteg kapcsolatban újabb kihívást jelent az onkológusok számára. A hagyományos, patriarchális viszonyt egyre inkább a partneri, „betegközpontú” kapcsolat váltja fel, amelyben a betegek igényei, elvárásai is megjelennek. Az információs igény megnövekedése, a döntésekbe való bevonás szükségessége, az érzelmi reakciók megértése és kezelése új magatartásformát igényel az orvosok részérôl. Ez a viszonyrendszer a betegség kezelésén túl azt várja el, hogy az orvos egyben támaszadó is legyen. Az elôadás kitér azokra a jellegzetességekre, amelyek a daganatos betegekkel való kommunikációt jellemzik, különös tekintettel a nehéz helyzetekre (pl. diagnózis közlése, terápiaváltás, állapotrosszabbodás stb.) és felvázolja azokat a kommunikációs készségeket és technikákat, amelyek segítenek ezek kezelésében. A szerzôk beszámolnak a 2008 februárja és júniusa között összesen 7 onkológiai centrumban klinikai onkológusokkal végzett bevezetô, a készségek fejlesztését szolgáló tréning tapasztalatairól. Bemutatják annak a 30 órás tréningnek a programját, mely a John Heron által, orvosok számára kidolgozott, segítô felajánlások rendszerén alapul, és segítséget nyújthat a megnövekedett elvárások teljesítésében. (A tréning Magyarországon 2008 novemberében indul.)
Magyar Pszichoonkológiai Társaság, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 15

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O25 Betegségfeldolgozás és megküzdés rosszindulatú daganatban szenvedô pácienseinknél
Németh K.1, Karamánné Pakai A.1, Kriszbacher I.1, Pálfiné Dr. Szabó I.1, Kerekes Zs.2, Paksa E.3, Dér A.1, Szalai T.4, Bognár A.5, Kállai J.2
Bevezetés: A rosszindulatú daganatos megbetegedésben szen-

vedô páciensek kezelhetôségét több ismert tényezô befolyásolja, kardinális tényezô, hogy kliensünk hogyan viszonyul saját megbetegedéséhez, milyenek az alkalmazott coping mechanizmusai. Módszer: Vizsgálatunkban 53 malignus nôgyógyászati tumorban szenvedô páciens vett részt. A vizsgálat standard kérdôívek felhasználásával készült: FKV-LIS SE, EORTC QLQ 30, HADS, F-SozU és Betegség Percepció kérdôív. Vizsgáltuk a Karnofsky-féle teljesítmény indexet is. A statisztikai kiértékelés során négyváltozós regressziós modellt építettünk. Varianciaanalízissel, Sperman ␳ korrelációs vizsgálatokkal és ANOVA táblázatok statisztikai elemzésével támasztottuk alá feltevéseinket p<0,05 szignifikanciaszint megadása mellett. Eredmények: A betegek általános állapotát a vizsgált változók közül leginkább depressziójuk mértéke, vallásos megküzdésük és érzékelt életminôségük határozta meg. A betegség felett érzett kontrollt leginkább az életkor befolyásolta, minél idôsebb a betegünk, annál kevésbé hiszi, hogy kontrollálhatja betegségét. A szorongás és a depresszió szoros összefüggést mutat a megküzdés formájával, az életminôséggel, a jelentkezô testi tünetekkel, valamint az életkorral. Következtetések: A coping stratégiák kiválasztását és hatékonyságát, az egyéni különbségeket szalutogenetikus sajátosságok határozzák meg. A betegség kihívásként való értékelése hozzájárul a problémaközpontú coping mechanizmusok mûködéséhez.
1 2 3 4 5

15

O26 Pszichoonkológia szerepe a klinikai onkológiai ellátásban
Babics J., Rohánszky M., Bodoky Gy.
Idén 10. alkalommal került megrendezésre a Nemzetközi

Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Pécs Zala Megyei Kórház, Onkológiai Osztály, Zalaegerszeg Országos Onkológiai Intézet, Fej-nyak Sebészeti Osztály, Budapest Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pécs

Pszichoonkológiai Kongresszus, és most harmadszor elôzte meg azt egy ún. Pszichoszociológiai Akadémia, amely során különbözô munkamódszereket mutattak be interaktív foglalkozások keretein belül. A kongresszus helyszíne Madrid, elnökasszonya pedig a spanyol Pszichoonkológiai Társaság vezetôje, Maria Die-Thrill volt. A kétnapos Pszichoszociológiai Akadémia során összesen 19 foglalkozást tartottak, amelyek – többek között – az alábbi témákat érintették: Frankl elvein alapuló, az élet értelmét keresô pszichoterápia elôrehaladott daganatos betegek számára, pszichodráma az onkológiában, tapasztalatok a viselkedésterápiával, kommunikáció, pszichoonkológiai kutatási módszerek, valamint a pszichoszociális intervenció pszichoneuroimmunológiai hatásai. A háromnapos kongresszuson elhangzó elôadások közül feltûnôen sok foglalkozott a palliatív ellátás pszichoonkológiai vonatkozásaival, de kapott teret a kommunikáció, a pszichoterápiás beavatkozások hatástanulmánya, a gyermek-pszichoonkológia és a nemzeti sajátosságok bemutatása is. A kongresszuson megalakult a nemzeti pszichoonkológiai társaságokat összefogó nemzetközi szövetség, amely az együttmûködés, a közös kutatás és oktatás, valamint a pályázati munka támogatására jött létre. Végül invitálást kaptunk a 2009-ben, Bécsben tartandó Pszichoonkológiai Kongresszusra, valamint arról is döntés született, hogy 2013-ban Budapest lesz a rendezvény helyszíne!
Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet, Onkológiai Osztály, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 16

Különszám

O27 A rákbetegek online információs igényeinek értékelése, a rakgyogyitas.hu-ra érkezett elsô 1200 kérdés feldolgozásával
Végh É.1, Rohánszky M.1, Petrányi Á.1, Szánthó A.2, Baki M.3, Bodoky Gy.1
A rakgyogyitas.hu portált két évvel ezelôtt indította el a 16

Tûzmadár Alapítvány, s a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság és a Magyar Pszichoonkológiai Társaság szakértôinek segítségével mûködik, a lapnak saját szerkesztô-újságírója van. A portál jellemzôi: – nem kereskedelmi jellegû honlap, hirdetésektôl mentes – mûködés kezdete 2006. november 1. – a portál használatához nincs szükség tagságra és feliratkozásra – látogatottsága folyamatosan növekszik, az éves látogatószám már 2007-ben meghaladta az évi 100 000-et, idén az elsô három negyedévben pedig már közel 200 000 látogatója volt a honlapnak. A portálon lévô cikkek, tájékoztató közlemények elolvasásán túl a látogatók kérdéseket tehetnek fel, amelyek megválaszolására a MKOT és a MPOT szakértôinek segítségével kerül sor. A látogatók kérdéseibôl illetve visszajelzéseibôl kiderül, hogy a szokásos orvosi-onkológiai ellátás során a betegeknek és hozzátartozóiknak nem mindig van alkalmuk minden kérdést feltenni az ellátásukkal kapcsolatban, illetve nem mindig értik meg az akkor kapott válaszokat. A látogatók névtelenségüket megôrizve, jeligésen kérdezhetnek a portálon. Az internet elônye, hogy legyôzi a távolsággal és az idôkorlátokkal kapcsolatos határokat, ezt mutatja, hogy a kérdések egy része külföldrôl érkezik. A 2006 novembere és 2008 szeptembere között beérkezett 1200 kérdés tartalmi elemzését végezzük el, értékeljük a bejövô kérdések típusait, mire irányul a kérdés (betegségre, diagnosztikus eljárás értékelésére, túlélésre stb.).
1

O28 Elsô tapasztalataink cetuximab kemoradioterápiával lokálisan elôrehaladott fej-nyak daganatos betegeknél
Gaál Sz.1, Hideghéty K.1, Fazekas O.1, Maráz A.1, Nagy Z.1, Rus-Gal P.1, Zag L.1, Tiszlavicz L.1, Kahán Zs.1, Thurzó L.1
Célkitûzés: A részlegünkön 2007 júniusa óta cetuximabbal

Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet, Onkológiai Osztály, Budapest

2 3

Semmelweis Egyetem, I. sz. Szülészeti és Nôgyógyászati Klinika, Budapest Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza, Onkoradiológia, Budapest

kombinált radioterápiával (E-RT) szerzett tapasztalatok értékelése. Módszer és betegek: Intézetünkben 15 lokálisan elôrehaladott T1-T4 N1-N2c stádiumú, ill. 2 recidív fej-nyak carcinomás beteg (átlagéletkor 57,53 év [38–77]) E-RT-ját indítottuk. Az E-RT elôtti héten telítô dózisú (400 mg/m2) EGFR-inhibitort adtunk. Ezt követôen CT- vagy PET/CT-alapú konformális 3D tervezett sugárkezelést végeztünk. A tervezett dózis 28x1,8 Gy (primer tumor + nyirokrégiók) + ismételt topoCT alapján kis volumenben 12ϫ1,8 Gy volt. Az irradiáció alatt a betegek hetente egyszer 250 mg/m2 cetuximab-kezelésben részesültek. A betegkövetés rendszeres gégészeti vizsgálattal/LMC-vel, MR-el, PET/CT-vel és sz.e. biopsziával történt. Az iniciális szövettani mintákból EGFR és egyéb biológiai markerek immunhisztokémiai vizsgálatát indítottuk. Eredmények: A 2 lokális relapszus miatti cetuximab-reirradiáció jó regressziót eredményezett, jelentôs mellékhatás nélkül. A definitív kezelést viszont egy esetben sem sikerült teljes mértékben a tervezettnek megfelelôen komplettálni: frakció dózis csökkentés 4, kisebb ill. hosszabb kezelési szünet 3 ill. 7 esetben vált szükségessé, a cetuximab-kezelés felfüggesztése 3-4 ciklus után minden esetben megtörtént. 14 beteg definitív terápiája értékelhetô. A besugárzás 2/3-ánál végzett topoCTreCT fúzió 52%-os tumorvolumen-csökkenést (207,9 [s=24,1] ill. 99,6 [s=11,1] cm3) igazolt. Fél év átlagos követés után a teljes túlélés 64% (9), tumormentes túlélés 33% (3). Következtetések: Lényeges következtetéseket még nem lehet levonni, azonban rendkívül tanulságos egy ígéretes új terápiás kombináció bevezetésével szerzett elsô tapasztala-taink értékelése a betegválasztás, a makroszkópos és biológiai tumorjellemzôk, a szupportív ellátás és betegvezetés szempontjából.
1 2

Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Pathológiai Intézet, Szeged

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 17

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O29 A gégefunkció megôrzése radioilletve radiokemoterápia segítségével elôrehaladott gégeés hypopharynx-tumorok esetén
Müller Z.1, Vityi T.1, Kótai Zs.1, Takácsi Nagy L.2
A gége- és hypoharynx-tumorokat gyakran elôrehaladott

O30 Nyelôcsôdaganatos betegek körében alkalmazott neoadjuváns célú concomittans kemo-irradiációs kezeléssel szerzett tapasztalataink
Petrányi Á.1, Székely J.2, Tamás K.1, Farkas M.1, Babics J.1, Németh H.1, Kupcsulik P.3, Bodoky Gy.1
Célkitûzés: Retrospektív vizsgálatunk célja annak felmérése, hogy a potenciálisan operábilis nyelôcsôdaganatok esetén a neoadjuváns, concomittans kemo-irradiáció milyen hatékonyságú, mennyire tolerálható, mennyire biztonságos és milyen arányban válnak a primeren inoperábilis, de potenciálisan mûthetô betegek operábilissá. Módszerek: 2005. április 1. és 2008. szeptember 1. között osztályunkon és az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályán 43 (33 [77%] ffi, életkor: 44 és 77 év között, medián életkor: 62 év, valamint 10 [23%] nô, életkor 52 és 75 év között, medián életkor: 64 év) sebészeti konzultáció alapján potenciálisan operábilis, szövettannal igazolt nyelôcsô rosszindulatú daganatos betegnél alkalmaztunk neoadjuváns célú kemo-irradiációs kezelést, mely betegeknél ezt követôen ismételten konzílium történt az operabilitás megítélésére. Eredmények: A 43 eset közül 30-nál (70%) planocell. cc., 11nél (26%) adenocc., és 2 fô (4%) esetében rosszul, ill. alacsonyan differenciált tumor volt a hisztológiai eredmény. (A nôk között minden esetben planocell. cc. igazolódott). 7 (16%) volt felsô harmadi, 18 (42%) középsô harmadi, és 19 (44%) esetben alsó harmadi kiindulású volt a daganat, 1 (2%) esetben kettôs tumor igazolódott (egy középsô és egy alsó harmadi folyamat). 15 (35%) esetben véleményezték primeren operábilis folyamatnak a daganatot, ezek közül 12 (80%) esetben történt meg a mûtét, ebbôl 1 esetben a mûtét során inoperábilis folyamat került észlelésre. 2 esetben a beteg a neoadjuváns kezelést követôen a mûtétbe nem egyezett bele, 1 esetben pulmonális áttétek kerültek kimutatásra. 28 (65%) esetben potenciálisan operábilis, azonban primeren inoperábilis folyamat esetén kezdtük a neoadjuváns kombinált kezelést. 3 (12%) esetben a beteg a kezelést mellékhatás vagy állapotrosszabbodás miatt nem tudta komplettálni, 15 (54%) esetben került mûtétre, és 10 (36%) esetben inoperábilis maradt a folyamat. Perioperatív halálozás 1 (4%) betegnél következett be. Komplett remisszió 7 (16%) esetben igazolódott. Konklúzió: Tapasztalataink alapján a potenciálisan operábilis nyelôcsôdaganatok esetén a neoadjuváns kemo-irradiáció hatékony, jól tolerálható kezelés.
1 2 3

állapotban diagnosztizálják, mûtéti megoldásként már csak a teljes gégeeltávolítás jöhet szóba. A szerzôk azt vizsgálják, hogy a daganat kiterjedése, vagy belgyógyászati állapotuk miatt csak laryngectomia totalisra alkalmas betegeknél elkerülhetô-e a csonkító mûtét radio-, illetve radiokemoterápia alkalmazásával. Eredmények: 2003 és 2007 között 30 beteget kezeltek, ebbôl 19 férfi és 11 nô. Lokalizáció szerint 17 hypopharynx-, 7 supraglotticus és 6 glotticus gégetumort találtak. Áttétet csak hypopharynx carcinománál észleltek, 10 betegnél nyaki, 4 alkalommal távoli metasztázist igazoltak. Egyedüli sugárkezelés 18, míg radiokemoterápia 12 alkalommal történt. A vizsgált betegek 79%-a él, 58% tumormentesen. Tumor nélkül, salvage-mûtét után van 13%-uk. Betegeik 68%-a él gégével, 58% él gégével tumormentesen, míg eltávolított gégével tumormentesen 10%-uk. Tracheotomiára 24%-nál, perkután gastrostomára 10%-ban volt szükség. Bár az egyedüli sugárkezelés hatásfoka jónak tûnik, de a kis betegszám miatt az eredmény nem tekinthetô relevánsnak. A szerzôk véleménye és az irodalmi adatok alapján a radiokemoterápia képezheti a teljes gégeeltávolítás alternatíváját.
1 2

17

Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház, Fül-Orr-Gége és Fej-Nyaksebészeti Osztály, Budapest Fôvárosi Onkoradiológiai Központ, Budapest

Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Onkológiai Osztály, Budapest Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápia Tanszék, Budapest Semmelweis Egyetem, Sebészeti Klinika, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 18

Különszám

O31 Kezdeti tapasztalataink gyomorrákos betegek adjuváns kemoradioterápiájával (KRT)
Maráz A.1, Fazekas O.1, Uhercsák G.1, Valicsek E.1, Torday L.1, Nikolényi A.1, Lázár M.2, Hideghéty K.1, Kahán Zs.1, Thurzó L.1
Gyomortumoros betegek posztoperatív KRT-jának toxicitá-

sát vizsgáltuk.
18 Betegek, módszer: Az adjuváns KRT-t kuratív mûtét után adtuk. A séma a Macdonald protokoll volt, kemoterápia (KT) 5-FU, LV 4 ciklus, a sugárterápia (RT) konformális technikával 45 Gy összdózis 1,8 Gy/fr, 2-3. KT RT-val konkomittánsan. A korai és késôi mellékhatásokat elemeztük a védendô szervek terhelésének függvényében. Eredmények: 32 beteg adatait vizsgáltuk. Kor 59,1 (39–78) év, performance státus ECOG 0-1. Mûtét típusa total gastrectomia 22, részleges reszekció 10 esetben. Szövettan 13 adeno-, 6

sigillocellularis, 8 diffúz és 5 kevert típusú carcinoma. Patológiai tumor- és nyirokcsomóstátus: pT2:12, pT3:15, pT4:5; pN0:10, pN1:11, pN2:10, pN3:1. A legtöbb reszekált szél (28) R0 volt. A védendô szervek átlagos dózisa (Gy) máj 20,5Ϯ4,8, védett vese 6,6Ϯ6,9, terhelt vese 26,1Ϯ12,2. 28 kezelést komplettáltunk, 2 KT-t és 2 RT-t halasztottunk. KT dózisredukció 3 esetben, RT dóziscsökkentés 2 betegnél történt. Grade 3 hányás és hasmenés 1 volt. Egyéb gasztrointesztinális és hematológiai mellékhatás grade 1-2 volt. Performance státus 12 esetben romlott. Késôi nefrotoxicitás elsô eredményei a betegek 1/3-ánál mutattak a terhelt veséknél funkcionális romlást, míg a védett vesék és a betegek 2/3ának terhelt vese mûködése változatlan maradt. Konklúzió: 3D konformális besugárzási technika alkalmazása biztonságos a gyomortumormûtét utáni KRT-s ellátása során.

1 2

Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Nukleáris Medicina Intézet, Szeged

O32 Prognosztikai faktorok lokálisan elôrehaladott rectum-tumoros betegek körében – neoadjuváns kemoradioterápia (KRT) eredményeinek elemzése
Nikolényi A.1, Hideghéty K.1, Gaál Sz.1, Nagy Z.1, Bontovics J.1, Maráz A.1, Tiszlavicz L.2, Németh I.2, Brinyiczky K.2, Varga L.3
Célkitûzés: Diagnosztikus szövettani minták proteinexpresz-

sziós profilja és a klinikai, valamint morfológiai paraméterek közötti összefüggés vizsgálata. Betegek és módszer: 2007. decemberig 54, T2-4 és/vagy N+ rectum-daganatos beteg preoperatív KRT-ját végeztük. 45 +3,6–9 Gy, CT-alapú, 3D konformális sugárkezelést adtunk 5–7 hét alatt (1,8 Gy/fr), az 1.–5. és 21.–25. napon 350 mg/m2 5-FU és 20 mg/m2 LV iv. bolus kemoterápiával. A mûtéti specimen szövettani feldolgozása során értékeltük a patológiai tumorválasz (pTNM és Mandard score), a circumferenciális reszekciós széltôl való távolság (CRM), a klinikai tumorválasz és a betegségmentes túlélés (DFS) közötti összefüggést, valamint tissue micro-array technikával meghatároztuk 23 kezelés elôtti szövettani minta p53, Bax, ␤-cathenin, APC, EGFR, MDR, Villin, Cox-2, MLH-1, MSH-2 expressziós profilját.
Mûtét Transanalis reszekció n=5 TME n=33 Abd. perin. exst. n=17 CRM >5 mm= 11 >10 mm=5 >10 mm=38 TRG TRG5=1 TRG4=14 TRG3=16 TRG2=15 TRG1=6

Eredmények: A daganatok 70%-a a rectum alsó harmadára lokalizálódott, az anus-gyûrûtôl való átlagos távolság 6,3 cm, az átlagos tumorhossz 6,5 cm, a besugárzás tervezési CT-felvételen kontúrozott átlagos GTV 138,8 cm3 volt. A KRT alatt mellékhatás miatt kezelési szünet nem vált szükségessé. Sphincter-megtartó mûtétet a betegek 67%-ánál végeztek. Átlagosan 26 hónap követés után a betegek 90%-a él, 82%-uk tumormentesen (tábl.). Az ypN+ státus, a TRG score, a rossz klinikai tumorválasz, a közeli CRM szignifikáns összefüggést mutatott a DFS-al, a Cox-2- és p53-expresszió pedig a patológiai tumorválasszal. Következtetés: A neoadjuváns KRT a betegek jelentôs részében sphincter-megtartást lehetôvé tévô, jó tumorválaszt eredményezett, minimális mellékhatások mellett. A terápiarezisztens (ypT emelk., ypN+, és magas TRG) betegek azonosítása a kezelés elôtt rendkívül fontos, hogy elkerüljük a daganat mûtét elôtti progresszióját. A neoadjuváns kezelés hatékonysága fokozható új, agresszívabb KRT-val. A betegszelekciót segíti a prediktív molekuláris markerek vizsgálata.

1 2 3

Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Pathológiai Intézet, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged

Stádiumváltozás Downstaging n=22 Upstaging n=17

ypN ypN0=27 ypN1=17 ypN2=5

Betegségprogresszió Tumormentes beteg n=40 Lok. rec.+ távoli met. n=2 Távoli met. n=8

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 19

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O33 A hímvesszôrák korszerû kezelésének aktuális kérdései
Nyírády P., Kelemen Zs., Riesz P., Szûcs M., Romics I.
A hímvesszôrák egy ritka malignus megbetegedés, melynek

O34 Korlátok és nehézségek a hólyagrák citosztatikus kezelésében
Farkas E., Boér K.
Bevezetés: A hólyagrák kemoterápiájában az utóbbi évtized-

incidenciája 0,1–0,9/100 000 férfira tehetô Európában. Szövettanilag leggyakoribb a laphámsejtes rák. Az idejében történô kórismézés és a helyes kezelés megválasztása gyakran a bôrgyógyász-venerológus, az urológus és klinikai onkológus szoros együttmûködését igényli. Differenciáldiagnosztikailag a rákmegelôzô állapotok, a jóindulatú daganatok és a nemi úton terjedô megbetegedések is szóba jöhetnek. A praecancerosisok között leggyakrabban lichen sclerosussal, leukoplakiával és a keratotikus balanitis különbözô formáival találkozunk. Az intraepithealis rákok között vezetô helyen áll a Queyrat-féle erythroplasiával és a Bowen-kór, valamint a Bowenoid papulosis és a Buschke–Loewenstein-tumorként is ismert óriás condyloma. A leggyakoribb jóindulatú daganat a condyloma acuminatum, melynek mindennapos kezelése is differenciáldiagnosztikai nehézségeket vethet fel. Az egyéb rosszindulatú daganatokkal (basalioma, melanoma, sarcoma) elvétve találkozunk. A hímvesszôrák kezelésében az elsôdleges daganat ellátását követôen a nyirokcsomó-metasztázisok kezelése a leghangsúlyosabb feladat, mely a beteg túlélését leginkább befolyásolja. Elôrehaladott esetekben adjuváns kemoterápiától és sugárkezeléstôl várhatunk eredményeket.
Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika, Budapest

ben elsôsorban a gemcitabin, illetve annak platinaszármazékokkal történô kombinálása jelentette az elsô vonalbeli kezelést, mind elôrehaladott betegségben, mind adjuváns célzattal. A terápiás válasz mértéke nagymértékben függ a beteg általános állapotától, ebben mind a többnyire idôs betegeknél fennálló kísérô betegségeknek, mind a kezelés iránti gyenge toleranciának szerepe van. Saját betegcsoportunkban a kezelés mellékhatásainak a dózisintenzitásra kifejtett szerepét vizsgáltuk a számok tükrében. Betegcsoport és módszer: 2005. július 1. és 2008. június 30. között 88 hólyagtumoros beteget kezeltünk, 66 férfit (átlagéletkor 62 év [44–78, medián 64]) és 22 nôt (átlagéletkor: 63 év, [49–77, medián 60]). Férfi:nô arány: 3:1. Terápia: tüneti kezelés: 9, gemcitabin monoterápiás és platinát (paraplatin vagy cisplatin) tartalmazó protokollok alkalmazása: 73 beteg. Egyéb: MVAC 4, radiokemoterápia 2. Az adatok gyûjtése retrospektíve történt. A sok, fôleg formailag különbözô sémát közösen elemeztük, nem választottuk szét a dózisintenzitást befolyásoló, a dózislimitáló és a terápia megszakítását igénylô toxikus hatásokat. Eredmény: 38 beteg esetében sikerült a tervezett kemoterápiás kezelést hiánytalanul, dóziscsökkentés és késés nélkül befejezni (54%), 35 betegnél (46%) kényszerültünk a kezelés módosítására, ill. idô elôtti befejezésére. Az alábbi fontosabb okokat sikerült azonosítani, hozzátéve, hogy egy betegnél több oka is lehetett a változtatásnak: (1.) neutropenia: 14, progresszió: 12 (ebbôl hydronephrosissal járt 5), (2.) compliance hiánya: 10, (3.) nefrotoxicitás: 7 (kizárólag platinát tartalmazó kezeléseknél), (4.) láz, uroinfekció nélkül: 7, (5.) uroinfekció 4, (6.) anaemia 5, (7.) thrombopenia: 5, (8.) gyengeség 3, (9.) izomgyengeség 3. A 35 módosítás között dózisintenzitás-csökkentésre 14, dóziscsökkentésre 9, kezelés megszakítására 12 esetben került sor. A kezelési protokollok közül a GEM-CDDP II és a GEM-CB/C iránti tolerancia bizonyult legjobbnak, átlagosan egyaránt 4-4 ciklussal. Következtetés: (1.) A dózis csökkentésének, ritkításának, ill. a kezelés megszakításának leggyakoribb oka hematológiai mellékhatás volt. (2.) A második leggyakoribb, egyben legsúlyosabb, és a betegcsoport ismeretében várható toxikus mellékhatások a vesét érték. (3.) Meglepôen magas volt a compliance hiányából adódó változtatás, mely nehezen objektivizálható, mivel szomatikus okai ismeretlenek. (4.) A gemcitabin- és platinaalapú kezelést betegeink mintegy fele nem tolerálta kellôképpen.
Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Budapest

19

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 20

Különszám

O35 A szisztémás kemoterápia szerepe az invazív hólyagdaganatok kezelésében. 100 beteg követési adatai
Szûcs M., Mavrogenis S., Riesz P., Bécsi Á., Romics I.
Bevezetô: Az urothel daganatok kemoszenzitivitása jól

20

ismert, de nem kellôen kihasznált biológiai tulajdonság. A szisztémás kemoterápia történhet palliatív és kuratív jelleggel, de feloszthatjuk a kezeléseket neoadjuváns és adjuváns megközelítéssel is. Beteg és módszer: A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika Uroonkológiai Centrumában 1999–2008 között kezelt 100 beteg szisztémás kemoterápiájának adatait elemeztük. A betegek nagyobb része radikális cystectomián esett át és a szövettani vizsgálat derített fényt a daganat elôrehaladott vagy metasztatikus kiterjedtségére. Ritkábban különbözô okok miatt a kemoterápiát a radikális mûtétek helyett végeztük, a kezelést válogatott esetben sugárterápiával egészítettük ki. Eredmények: A palliatív kezelésnél a túlélési idô átlagosan 11 hónap, az adjuváns kezelések esetén 17 hónap volt. Grade IIIII fokozatú mellékhatást az esetek 4%-ánál észleltünk, egy esetben a szövôdmény letálisnak bizonyult. Következtetés: A különbözô indikációkkal végzett szisztémás kemoterápia a daganatos betegség progresszióját befolyásolja, hosszabb követési idô elteltével a túlélési elôny is igazolódhat.
Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika, Budapest

O36 Daganat és onkoterápia indukálta anaemia Eprex-kezelésének eredményei 816 beteg követése alapján
Horváth Á.1, Sebeszta M.2
Háttér: 15 éve alkalmazzák az ESA-kat tumoros anaemia keze-

lésében. Számos nagy betegszámú vizsgálat igazolta kedvezô hatásukat. A tromboembóliás szövôdmények fokozott kockázata miatt a cél Hb-értéket 12 g/l-re csökkentették. Célkitûzés: Prospektív, beavatkozással nem járó, multicentrikus hazai vizsgálattal bizonyítani, hogy az Eprex-kezelés a csökkentett target Hb-szint elérése mellett is hatékony és biztonságos a kemoterápia indukálta anaemia kezelésében. Módszer: A 2007. márciusban indított vizsgálat során 30 központban 816 beteg (71% nô, 29% férfi) beválasztására került sor, akiknél emlô-, ovarium-, here-, kissejtes tüdôtumor, myeloma multiplex, mérsékelt malignitású non-Hodgkin lymphoma miatti kemoterápia hatására a Hb-szint 11 g/l alá csökkent. Eredmények: Az Eprex átlagos dózisa 30 000 IU/hét volt. A Hb-szint az elsô vizitnél átlag 99 g/l, a 16. héten 117 g/l volt. A Hb-növekedés a 3 hónapos vizsgálat 6 vizitje során mindig szignifikáns volt. 7 betegnél (0,96%) észleltek enyhe vagy mérsékelt súlyosságú mellékhatást, emiatt a kezelést nem kellett felfüggeszteni. A bevont betegek 14%-ánál kellett anaemia miatt kemoterápiás ciklust halasztani. Következtetés: Az Eprex-kezeléssel elért 12 g/l Hb-szint hatékonyan biztosította a kemoterápiás kezelések folytatását, redukálta a transzfúziós igényt, javuló életminôség mellett, tromboembóliás szövôdmények nélkül.
1 2

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Sugárterápia Tanszék, Debrecen Janssen-Cilag Kft., Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 21

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O37 Kemoterápia indukálta anaemia terápiája darbepoetin-alfával betegcsoportunkban
Boér K., Pap M.
Bevezetés: A daganatos betegek kezelése során gyakran alakul

ki anaemia, melynek eredete multifaktoriális. A rekombináns humán eritropoetin növeli a hemoglobinkoncentrációt, ezáltal csökken a vörösvértest-transzfúzió alkalmazásának szükségessége. A darbepoetin-alfa a rekombináns humán EPO hoszszú hatású analógja, és felezési ideje jóval hosszabb (88 óra), mint az eritropoetin-alfáé (40 óra). Betegcsoport és módszerek: 2007 májusától kezdôdôen alkalmazunk osztályunkon darbepoetin-alfa-kezelést kemoterápia indukálta anaemia kezelésére. Összesen 39 beteget kezeltünk, 15 beteg esetében befejezôdött a terápia és az obszerváció, 24 esetben még folyamatban van a darbepoetin-kezelés. Átlagéletkor 66 év (44–71 év) volt. Alapbetegséget tekintve emlô- (41%), ovarium- (44%) és heretumor (10%), illetve NHL miatt alkalmazott kemoterápia során került sor a vérszegénység kezelésére. A nemek szerinti megoszlás alapján 15% férfi és 85% nô volt. Emlôtumor esetében taxán- és platina-, illetve antraciklintartalmú kemoterápiák kerültek alkalmazásra. Az elemzett betegcsoportban ovarium-tumor esetében TAX+CBL, heretumorban BEP, NHL-ban CHOP, ill. R-CHOP protokollok szerinti kombinációkkal kezeltük a betegeket. A citotoxikus kezelés ideje alatt kialakult anaemia miatt 3 hetente adtunk szubkután 500 ␮g dózisú DA-t. Laboratóriumi kontrollvizsgálatokra 3 hetente került sor. A kezelés ideje alatt minden betegnél vasterápia történt, 13 esetben per os, 2 betegnél iv. Eredmények: Kemoterápia indukálta anaemia miatt alkalmazott darbepoetin-alfa-kezelést a betegek jól tolerálták. Mellékhatások miatt a kezelést nem kellett megszakítani. Az alkalmazási elôírásban jelzett, esetlegesen elôforduló mellékhatásokat – allergiás reakció, bôrkiütés, ízületi fájdalom, perifériás ödéma, tromboembólia – nem észleltünk. Az összes beteg adatai alapján (39 beteg) a kiindulási Hb átlagértéke 10,4 g/dl volt. Dózisredukció (40%-kal) a betegek 5%-ánál történt. Transzfúzióra 3 beteg szorult (20%). A hemoglobinszintek eredményesen emelkedtek. A transzfúzióra szoruló betegek aránya valamivel alacsonyabb volt, összehasonlítva a nemzetközi adatokkal. A 10,4 g/dl átlag hemoglobinértéknél megkezdett DA adásával jó terápiás választ kaptunk. A beadási gyakorisággal egyszerûbb a kezelés és jobb a betegek együttmûködése.
Fôvárosi Önkormányzat Szent János Kórháza, Onkológiai Osztály, Budapest

21

O38 Az életminôség alakulása kissejtes tüdôrákban szenvedô betegek eritropoetin-béta kezelése mellett
Gálffy G., Magyar P., Tamási L.
Betegcsoport és módszerek: A jelen retrospektív adatelem-

zésbe a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikáján diagnosztizált és kezelt, 11 olyan kissejtes tüdôrákos beteg adatai kerültek, akiknél már az elsô kemoterápiás ciklus után 110 g/l alatti szérum-hemoglobinszintet észleltünk, és a továbbiakban – eritropoetin-béta szupportáció mellett – valamennyi tervezett kemoterápiás kezelésüket megkapták. Mindannyian 6 ciklus platina bázisú, etoposiddal kiegészített kezelésben részesültek. A kezelés mellett kialakult szekunder anaemia miatt a betegek rendszeres béta-eritropoetin szupportációban részesültek. Nyolc beteg a kemoterápia mellett radioterápiában is részesült, a radioterápia idôtartama alatt az eritropetinbéta nem került alkalmazásra. Eredmények: A betegek kezeléseket megelôzô átlagos életminôséget jellemzô összpontszáma 28,3±6,9 volt, majd a teljes onkoterápiát követôen a 11 beteg átlagos életminôséget jellemzô pontértéke 30,4±5,7 volt. A kezelés az életminôséget jellemzô összpontszám szignifikáns javulását eredményezte. Az életminôség egyes részelemei – tachycardia, gyengeség – javultak az eritropoetin-béta szupportáció mellett. A szédülés, ECOG pontszám tekintetében a kezelések során szignifikáns változást nem észleltünk, a nehézlégzés nem volt megítélhetô önmagában, a kísérô betegségek pontos feltérképezése nélkül. Az ismertetett 11 beteg 66 kemoterápiás ciklusa során a csaknem végig alkalmazott béta-eritropoetin mellett tromboembóliás szövôdmény nem alakult ki.
Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 22

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 23

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O39 Tüdôáttét vagy mikroembólia? A differenciáldiagnosztika jelentôsége, lehetôségei
Pintér T., Balogh Zs.
Daganatos betegek kezelése, gondozása során a tüdôben

megjelent gócok gyakran komoly fejtörést okoznak. A legtöbbször panaszmentes betegeknél a bizonytalan tüdôelváltozás palliatív kezelés során progresszióra, gondozott beteg esetén áttétes folyamat kialakulására utal, így terápiaváltást, vagy agresszív kezelés bevezetését vonja maga után. Az elôadásban számos eset elemzésével olyan radiomorfológiai eltérésekre hívjuk fel a figyelmet, melyek segíthetnek a pulmonális mikroembolizáció diagnózisának felállításában. A tüdô keringési zavarára utal a pulmonális törzs átmérôjének növekedése, 2,5–3,0 cm feletti értéke, a pulmonális artériák kontraszttelôdésének változásai – szegmentális és szubszegmentális artériák „amputációja” – vakon végzôdése, félárnyákos kontraszttelôdése. A kis artériák nem futnak ki a perifériára, szegmentális, szubszegmentális, elsôsorban mellhártyához közeli disztelektázia ábrázolódik, ami gyakran áttét képére emlékeztet. Panaszok ritkán jelentkeznek, szegényesek. Nehéz döntés, hogy antikoaguláns kezelést, vagy agresszív kemoterápiát kezdjünk? A pulmonális mikroembólia lényegesen gyakrabban lép fel, mint ahányszor gondolunk rá. A radiológiai jelenségek és laboreredmények gondosabb elemzésével, LMWH megfelelô alkalmazásával a mikroembólia súlyos következményei megelôzhetôk.
Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Onkoradiológiai Osztály, Gyôr

23

O40 Dihidropirimidin-dehidrogenáz- (DPD-) hiány talaján fellépett súlyos toxicitás kapecitabin monoterápia során
Torday L., Uhercsák G., Maráz A., Kahán Zs., Thurzó L.
A kapecitabin gyakran használt szer a colorectalis és az emlô-

carcinoma kezelésében. Kényelmes adagolási módja és könynyû tolerálhatósága miatt preferálják a betegek, ritkán fordul elô súlyos hematológiai vagy egyéb toxicitás. Közlésünkben két, kapecitabin monoterápia mellett észlelt, extrém súlyos hematológiai és nyálkahártya-toxicitással járó esetrôl számolunk be. Az egyik betegnél colon carcinoma miatt adjuváns, a másiknál pedig áttétes rectum-tumor miatt palliatív kezelésként indult a terápia. A betegeket már az elsô ciklus után hospitalizálni kellett grade III-IV., hányás, gyengeség és kiszáradás miatt. Mindkét esetben grade IV. febrilis neutropenia alakult ki, grade IV. orális és gasztrointesztinális mucositis egyidejû megjelenésével. A profilaktikus antibiotikum(ok) és intervencionális G-CSF alkalmazását is magába foglaló agresszív szupportív kezelés ellenére a grade IV. neutropenia 10–14 napig tartott, bakteriális tüdô- és gombás gasztrointesztinális infekciók jelentek meg. A toxicitás hátterében mindkét esetben DPD-insufficientia igazolódott. Következtetés: Kapecitabin-tartalmú kezelés során észlelt toxicitást követôen igazolt DPD-insufficiens betegek kórlefolyásáról csak sporadikus közlések vannak, súlyos hematológiai toxicitás, halálos kimenetel leírásával. Közlésünk az ismert esetek számát növeli, és felhívja a figyelmet arra, hogy bár a DPD-hiány rutin szûrése nem ajánlás, az elsô ciklus kapecitabin-kezelést követô toxicitás miatt hospitalizált betegek a késôbb kialakuló életveszélyes szövôdmények esélye miatt különös figyelmet követelnek. A szokatlanul súlyos tünetek hátterében a DPD-hiány miatt gátolt 5-FU elimináció okozta elhúzódó toxicitás állhat.
Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 24

Különszám

O41 A kemoterápia okozta kései szívizomkárosodás korai elôrejelzése
Nagy A. Cs.1, Tolnay E.2, Cserép Zs.3, Forster T.4
Bevezetés: Vizsgálatunk célja a szöveti Doppler (TDI) elônyé-

O42 A farmakogenetika jelentôsége gyermekkori malignitásokban
Kovács G.1, Hegyi M.1, Eipel O.1, Cságoly E.1, Semsei Á.2, Müller J.1, Csóka M.1, Tordai A.3, Szalai Cs.2, Erdélyi D.1,2
A gyermekkori malignitások tartós túlélése ma már 70%. A farmakogenetikai vizsgálatok segítségével potenciálisan meghatározhatók az illetô beteg gyógyszer-metabolizmusának sajátosságai, ami tovább javíthatja a túlélést és csökkentheti a szövôdmények számát. Módszerek és eredmények: Vizsgálatainkban osteosarcomás (OSC, 66 fô) és akut lymphoid leukaemiás (ALL, 266 fô) gyermekek klinikai toxicitási adatait elemeztük. Párhuzamosan meghatároztuk bizonyos membrántranszporterek, enzimek és a glukokortikoid receptor (GCR) egyes polimorfizmusait, „single base extension” és allél diszkrimináció (Roche Lyght Cycler) módszerrel. OSC betegek körében a methotrexat- (MTX) metabolizmusban szerepet játszó MTHFR enzim 677TT genotípust hordozókban a májtoxicitás kifejezettebbnek mutatkozott a C allélt hordozókkal összehasonlítva (p<0,005). Szintén OSC betegek körében egy másik, az MTX metabolizmusban szerepet játszó enzim, a GGH-401TT genotípusát hordozó betegekben a 48 órás plazma MTX szintjei szignifikánsan alacsonyabbak voltak a C-allélt hordozó betegekéhez képest (p=0,02). A súlyos akut májkárosodás elôfordulása is ritkább volt a –401TT csoportban (4,3 vs. 17,1%) (p=0,04). ALL -es betegeink esetében az MDR1 (ABCB1 traszporter) 3435TT genotípus csoportban nagyobb arányban fordult elô akut encephalopathia (10,5%), mint a 3435CC+CT hordozókban (4,2%) (p=0,02). Még egyértelmûbben elkülöníthetô volt egy veszélyeztetett betegcsoport, ha az MDR1 3435TT genotípust kombinálva vizsgáltuk a BCRP (ABCG2 transzporter) 421AA/AC genotípussal (27% klinikai tünet) (p<0,001). Szintén az ALL -es betegcsoportban az MDR1 3435TT genotípust hordozók esetében az intenzív kemoterápia alatt több infekciós szövôdményt észleltünk és a terápiás csúszások idôtartama is nagyobb volt (p=0,03). A GCR mutáns allélt hordozókban szignifikánsan több súlyos májtoxicitást észleltünk (37,5% vs. 20%, p=0,015). Kóros hyperglykaemia szintén gyakrabban fordult elô mutáns allél esetén (15,6 vs. 2,6%, p=0,002). Konklúzió: Összefoglalásként megállapítható, hogy a farmakogenetikai vizsgálatok megteremthetik a lehetôségét az egyénre szabott kezeléseknek.
1 2 3

24

nek igazolása volt a hagyományos, diasztolés diszfunkciót (DD) kimutató Doppler-vizsgálattal szemben. Betegek: 42 (18–65 év közötti) mamma-tumoros, korábban kemoterápiát nem kapott nôbeteget vontunk be, a kontrollcsoportba 20 hasonló kormegoszlású nô került. Módszer: A részletes kardiológiai vizsgálatban standard ultrahangmérések mellett szegmensenként mértük a szívizom sebességét TDI-vizsgálattal 2 éves követési idôszakban. Eredmények: A diasztolés funkciót jellemzô TDI által reprezentált Ea/Aa arány csökkent, és a különbség a vizsgálat végéig szignifikáns maradt. A T1 idôpontban 20 betegnél (47,61%) csökkent az arány 1 alá, T3-ban már 41 betegnél (97,61%), és T4 idôpontban az összes betegnél bizonyítottuk a DD-t. 2 év után már minden betegnél kimutatható a DD, de 31 betegnél (73,8%) csak a TDI igazolta az eltérést. A két módszert ROC analízis segítségével hasonlítottuk össze. A görbe alatti terület értékelése alapján a legérzékenyebb módszer az inferior és septalis szegmens Ea/Aa érték mérése volt (AUC 0,83 vs. 0,75). A szöveti Dopplerrel vizsgált Ea/Aa arány 82%-os szenzitivitást, 78%-os specificitást mutatott a septalis szegmensben. Konklúzió: Az eredmények alapján megállapítottuk, hogy a TDI segítségével a mitrális annulus mely szegmensének mérése mutatja legérzékenyebben és legkorábban a diasztolés diszfunkció megjelenését. Ezért javasoljuk az anthracyclin-alapú kezelésben részesülô betegek diagnosztikus vizsgálati protokolljába a DD-t vizsgáló módszer beépítését.
1 2 3 4

Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza, I. sz. Belgyógyászati-Kardiológiai Osztály, Budapest Tüdôgyógyintézet, Törökbálint, B. Belosztály, Törökbálint Semmelweis Egyetem, Budapest Szegedi Tudományegyetem, I. sz. Belgyógyászati-Kardiológiai Osztály, Szeged

Semmelweis Egyetem, II. sz. Gyermekklinika, Hemato-Onkológia, Budapest Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Hemato-onkológia, Budapest Állami Egészségügyi Központ, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 25

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O43 Az Országos Melanoma Nap tapasztalatai 2007–2008-ban
Ócsai H.1, Battyáni Z.2, Bégány Á.3, Liszkay G.4, Somlai B.5, Oláh J.1
A szerzôk a Magyar Dermatológiai Társulat Onkodermatoló-

giai Szekciója által szervezett, 2007. május 5-én és 2008. május 17-én megrendezett Országos Melanoma Nap tapasztalatairól számolnak be. Az elsô Országos Melanoma Napon 4243, ebben az évben pedig 4601 résztvevôje volt az anyajegy-tanácsadásnak, ahol 50 helyszínen 103 bôrgyógyász szakorvos vizsgálta ôket. A résztvevôk kérdôívet töltöttek ki, melyek közül a két év alatt összesen 5260 került feldolgozásra. A válaszadók nagy része városban lakó, kétharmada nô, közel 40%-a felsôfokú végzettséggel rendelkezett. A résztvevôk fele a fiatal felnôtt (20–40 év között) korosztályhoz tartozott. A legeredményesebb tájékoztatásnak az újság bizonyult, de a rádióra, a tévére, és idén már az internetre is sokan felfigyeltek. A családtagok, ismerôsök jóval hatékonyabb kampányt végeztek, mint az orvosok, gyógyszerészek. A fényvédô-használati szokások sajnos nem javultak egy év alatt, a résztvevôk 20%-a bevallotta, hogy egyáltalán nem használ fényvédôt. Az anyajegy-tanácsadáson a bôrgyógyász kollégák egy státus lapon feltüntették a klinikailag bôrdaganatra gyanús elváltozásokat (melanoma malignum, spinalioma, basalioma, dysplasticus naevus szindróma stb.), a szerzôk összegyûjtötték és feldolgozták az elérhetô szövettani leleteket. Az Országos Melanoma Napon résztvevô kollégák visszajelzései alapján összegzik a levonható tanulságokat, tapasztalatokat.
1 2 3 4 5

25

O44 Melanoma cutan metasztázisok elektrokemoterápiája
Kis E., Szegesdi I., Ócsai H., Gyulai R., Kemény L., Oláh J.
Az elektrokemoterápia a daganatok bôráttéteinek palliatív

Szegedi Tudományegyetem, SZTE Bôrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Bôr- Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinika, Pécs Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Bôrgyógyászati Klinika, Debrecen Országos Onkológiai Intézet, Bôrgyógyászati Osztály, Budapest Semmelweis Egyetem, Bôr- Nemikórtani és Bôronkológiai Klinika, Budapest

kezelésére alkalmas invazív eljárás. A módszer alapja, hogy nagy energiájú elektromos impulzus hatására a sejtek membránja áteresztôvé válik olyan anyagok, pl. kemoterapeutikumok számára, mely normál körülmények között általában nem kerül be a sejt belsejébe. Klinikánkon 7 beteg esetén végeztük 80 bôráttét elektrokemoterápiás kezelését. Az eredményeink szerint az esetek több mint kétharmadában a cutan csomók komplett vagy részleges regressziót mutattak, mely a betegek életminôségét jelentôsen javította. Eredményeink is alátámasztják azt az irodalmi adatot, hogy az elektrokemoterápia jó eredménnyel alkalmazható a bôráttétek palliatív kezelésében.
Szegedi Tudományegyetem, SZTE Bôrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 26

Különszám

O45 Az emlôrák primer szisztémás kemoterápiáját követô sebészi kezelésével szerzett tapasztalataink
Molnár I. A.1, Somlai K.1, Molnár B. Á.1, Kupcsulik P.1, Kulka J.2, Tôkés A. M.2, Szász M.2, Dank M.3, Szentmártoni Gy.3, Harsányi L.1
Bevezetés: Az emlôdaganatok primer szisztémás kezelésére 26

O46 Onkoplasztikai sebészeti lehetôségek az emlôsebészetben
Kelemen P.1, Jósvay J.1, Bálint A.2, Kiséry I.2
Az utóbbi évek szakmai fórumain, kongresszusain – bár a

(PST) vonatkozó álláspont és gyakorlat nem egységes. Célunk volt a PST klinikai értékének vizsgálata saját betegcsoporton. Vizsgálat: 2003. 03. 01–2008. 08. 31. között az SE I. sz. Sebészeti Klinikán 726 beteg került mûtétre emlôrák diagnózissal, akik közül 53 betegnél (7%) történt PST. Közülük 16 esetben (30%) szûrés, 26 esetben (49%) önvizsgálat, 11 esetben (21%) más okból végzett vizsgálat igazolta a diagnózist. Egyoldali, egygócú daganat 29 beteg esetében volt kimutatható, 24 betegnél egyoldali multiplex daganatot, 1 esetben multiplex bilaterális daganatot, 1 esetben pedig egyoldali multiplex és ellenkezô oldali szinkron simplex tumort találtunk. 42 esetben (79%) történt core-biopszia. 46 (87%) esetben a daganat indulási átmérôje meghaladta a 2 cm-t, a maximális átmérô 15 cm volt. 53 (100%) beteg részesült 2 széria, 49 (92%) 6 széria kezelésben. 40 (75%) esetben tapasztaltunk szignifikáns, 19 (36%) esetben 50%-nyi méretbeli regressziót. 2 (4%) esetben alakult ki teljes remisszió. 24 (45%) szektor excízió+axilláris lymphadenectomia (ABD), illetve 30 (56%) mastectomia+ABD történt. A specimen definitív feldolgozásával 9 (17%) esetben tapasztaltunk down-gradinget, az átlag NPI=4,5 (2,2–7,5) volt, ebbôl 11 (21%) 5,4 feletti. HER2pozitivitás 16 (30%) tumornál igazolódott, hónalji áttétet pedig 24 (45%) esetben igazoltunk. Megállapítások: (1) Invazív duktális carcinoma (IDC) esetén a terápiát követôen 88%-ban jelentôs regresszió jelentkezett, (2) a reziduális tumorméret 23%-ban továbbra is meghaladta a 3 cm-t, (3) figyelmet érdemel a down-grading arány, (4) a szervmegtartó mûtétek száma elmaradt a remélttôl, (5) az igazoltan hónalji pozitív esetek arányának ismeretében utólag indokolatlannak minôsíthetô a rutinszerû ABD. Következtetések: (1) az elôrehaladott, PST-re kerülô emlôtumoros betegek mûtéteinél is megfontolandó a sentinel-technika alkalmazása, (2) a PST rutinszerû elterjedése elôtt további prospektív vizsgálatok végzése indokolt.
1 2 3

Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem, II. sz. Pathológiai Intézet, Budapest Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest

résztvevôk részérôl ennek igénye felmerült – kevés teret kapott az emlô helyreállító sebészete, valamint a szûrések során korai stádiumban felismert emlôrákok, daganatmegelôzô állapotok korszerû onkosebészeti, plasztikai sebészeti megoldásai. Az emlôrák korszerû kezelése ma már csak team-munka (onkológus, radiológus, patológus, emlôsebész, plasztikai sebész [radioterapeuta, genetikus, pszichológus]) közremûködésével képzelhetô el. Ez több szakma együttmûködését jelenti, melynek során közösen kidolgozott elvekhez tartva magunkat, minden esetben egyénre szabottan kell kiválasztanunk a beteg számára legalkalmasabb onkosebészeti, plasztikai sebészeti megoldást. Ha lehetôség van emlômegtartó mûtétre, mirigy-modellálásra, vagy azonnali emlô-helyreállításra, jogos igényként merülhet fel a betegben a torzító mûtéti megoldások elkerülése. Ezen megoldásokat széles szakmai körben folytatott viták során szükséges megismerni, kielemezni, saját és mások tapasztalatait egymással megosztani. Milánóban kétévente kerül megrendezésre az Európai Emlôhelyreállító Sebészeti Konferencia. Itthon is nagy szükség lenne a témáról minél több fórumon beszélni, mert az egészségügy szakmai és finanszírozási nehézségein túlmenôen már az elvekben is jelentôs elmaradásaink vannak. A jelen sebészeti, plasztikai sebészeti szakmai elveket adó utolsó „Elsô Magyar Nemzeti Emlôrák Konszenzus Konferencia” 1999-ben volt. Útmutatásai, fôként a plasztikai sebészet terén ma már csak részben állják meg a helyüket. Azt tapasztaljuk, hogy amíg világszerte a team-munka fontossága egyre nagyobb („multidisciplinary approach”), addig Magyarországon még mindig több intézményben soktényezôs, defenzív döntéshozatal („one eye decision making”) zajlik. Az országban egyre kevesebb plasztikai sebészeti osztály van, iskolateremtô tanszék nincs, és egyre kevesebb az emlô-helyreállítással foglalkozó, kellô sebészeti, onkológiai képzettséggel bíró plasztikai sebészek száma. Egyes európai országokban az emlôrákos betegek komplex gyógyítása mellett (mely elsôdleges!), egyre nagyobb hangsúlyt fordítanak a mûtéteket követô esztétikai eredményre is, emlôcentrumokat hoznak létre, ahol az emlô-team összes szakterületét érintô ellátási elvek egyértelmûen szabályozzák a gyógyítás folyamatát. Ennek megfelelôen rendszeres továbbképzô fórumokat rendeznek. A sebészeti területen 13 európai emlôcentrumban 1 éves onkoplasztikai képzés folyik. Az, hogy a hazai kórházakban valaki egy személyben onkológus, sebész és plasztikai

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 27

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

sebész is legyen és csak emlôbetegekkel foglalkozzon, egyelôre nehezen képzelhetô el. A jó team-munka, a team szakterületeinek konzultációi, fórumai viszont jelentôs szakmai elôrelépést jelenthetnének. Elôadásunkban bemutatjuk az intézményünkben végzett onkoplasztikai beavatkozásokat, azok indikációit és eredményeinket. Mûtétjeinket team-döntés alapján, a jelen szabályozásnak megfelelôen végeztük el. Amikor emlômegtartó mûtét jött szóba kozmetikai quadrantectomiát, amikor szubkután mastectomia vált szükségessé, azonnali emlô-helyreállítást végeztünk lebenyes pótlással, vagy implantátumbeültetéssel. A betegek pozitívan fogadták az eredményeket, mely nagyban segítette az új mûtéti elvek során felmerülô szakmai kételyeinket eloszlatni.
1 2

O47 A kemoterápia elônyös hatása a pancreas carcinoma sebészetére
Árkosy P.1, Kotán R.1, Szentkereszty Zs.1, András Cs.2, Szántó J.2, Sápy P.1
Cél: A szerzôk a pancreas carcinoma komplex kezelésében alkalmazott különbözô mûtéti megoldások eredményeit elemzik. Vizsgálják a kemoterápiás protokollok eredményeit, azok hatását a tumoros folyamatra, a betegek túlélésére, életminôségének változására. Módszer: Az Auguszta Onkológiai Sebészeti Központban 2000. és 2007. között 273 mûtétet végeztek pancreas carcinoma miatt. 43 esetben radikális reszekció, 200 betegnél palliatív bypass mûtét, 30 esetben exploratív laparotomia történt. 202 beteg részesült kemoterápiás kezelésben. A reszekciós mûtéten átesett 37 betegnél történt adjuváns kemoterápiás kezelés. 5 betegnél Gemzar monoterápia, 7 beteg esetében 5 FU monoterápia, 25 betegnél kombinált kemoterápia volt a választott kezelés. 4 beteg részesült a reszekciós csoportban neoadjuváns kemoterápiában. 2 betegnél Gemzar monoterápia, 2 betegnél Gemzar+Cysplatin kombinált kemoterápia történt. A szerzôk vizsgálták, hogy a kezdetben irreszekábilis esetek közül milyen arányú volt a regresszió és milyen a késôi túlélés. Eredmények: A kemoterápiában részesült betegek esetében a terápiát követôen 81 betegnél volt tapasztalható a tumoros folyamat regressziója, 4 esetben kifejezett regresszió, 117 esetben változatlan méret, ill. tumorprogresszió volt észlelhetô. Az átlagos túlélés a reszekciós csoportban 18,2 hónap volt. A reszekciós csoportban a neoadjuváns kemoterápiát követôen 4 esetben az elsôdlegesen inoperábilis pancreas carcinoma a tumor regressziója következtében operábilissá vált. Konklúzió: Sebészi centrumokban nagy számban végzett pancreas-mûtétek esetén az újabb kemoterápiás protokollok alkalmazása mellett a mûtéti kockázat csökken, e nagyszámú betegcsoport életminôsége jelentôsen javul, túlélése növekszik.
1 2

27

Fôvárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház, OSZMSZ Plasztikai Sebészeti Profil, Budapest, Magyarország Fôvárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház, OSZMSZ Általános Sebészeti Profil, Budapest, Magyarország

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Sebészeti Klinika, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Onkológiai Tanszék, Debrecen

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 28

Különszám

O48 A tápcsatornai stentek szerepe a sürgôsségi passage biztosításban mint a sebészi beavatkozás minimálisan invazív alternatívája. 5 év tapasztalatai és eredményei
Bánsághi Z., Tóth A., Mester T.
Cél: A vastagbéldaganatok csaknem harmadánál a diagnózis 28

felállításakor már valamilyen fokú passage-akadály áll fenn. A subileus-ileus állapotában érkezô páciensnél igen nagy a mûtéti szövôdmény, és magas a kényszerû, irreverzibilis anusprae kialakítás aránya is! Elôadásunkban az ilyen esetekben használható tápcsatornai stentekkel szerzett 5 éves tapasztalatainkról számolunk be az eredmények utólagos elemzése alapján. Eszköz: A fenti idôszakban 22 alkalommal ültettünk be 24 db tápcsatornai stentet. 1 esetben benignus posztoperatív strictura esetén, míg 21 esetben primer malignoma okozta stenosisban. 20 esetben természetes testnyíláson át, míg egy alkalommal perkután gastrostomán keresztül és egy alkalommal perkután Wirsung-punkción át implantáltunk fém stentet. Két betegnél a nyelôcsôbe, 1 alkalommal a gyomorba, 3 esetben a duodenumba, 15 alkalommal a colon-rectum területére, 1 esetben a Wirsungba implantáltuk a stentet. Módszer: A beültetés minden esetben vezetôdróton át röntgen átvilágítás mellett történt, 2 alkalommal endoszkópos drótfelvezetéssel. Antibiotikum vagy érzéstelenítô adására egyik esetben sem került sor. Eredmények: A beültetés minden esetben technikailag sikeres volt. A stent-beültetéssel kapcsolatos haláleset nem volt, de egy esetben következmények nélküli, fedett bélruptura alakult ki (ballonos utántágítást követôen). A 22 esetbôl 3 alkalommal a stent-beültetést elektív reszekció követte (bridge stenting), 18 alkalommal a stent végleges palliációt jelentett, 1 esetben (rectum anastomosisból) a stent 54 nap után migrált. A stentek átlagos bentmaradási ideje 78 nap (1–184). Stent-migráció 1 volt, elzáródás nem történt. A beavatkozások átlagos hossza 38 perc (13–125). Összefoglalás: A tápcsatornai stentek beültetése során szerzett tapasztalataink és kezdeti eredményeink azonosak a nemzetközi irodalomban közölt eredményekkel. A módszer minimálisan invazív, legtöbbször könnyen kivitelezhetô, szövôdményei a sürgôsségi mûtét ilyen adatainál sokkal jobbak, a kórházi fekvô napok száma jóval kevesebb. Következtetés: A fentiek alapján a bal colonfél és a gyomor–duodenum akut mûtétet kikényszerítô, ismeretlen eredetû elzáródása esetén az elsôként választandó módszer a stent-implantáció.
Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Radiológia, Budapest

O49 Tumoros bilio-bronchialis fistula esete
Molnár I.1, Harsányi L.1, Kulka J.2, Bodoky Gy.3, Csekeô A.4, Kupcsulik P.1
S. J. 52 éves nôbeteg anamnézisébôl kiemelhetô mechanikus

icterus miatt több alkalommal, különbözô intézményekben végzett ERCP, EST, epeúti lavage, majd laparoszkópos cholecystectomia. Ismételt icterus, mucintermelô, benignusnak diagnosztizált térfoglalás miatt 2004-ben hepatikus villa reszekció, hepatico-jejunostomia sec. roux történt. Improduktív köhögés miatt elvégzett CT-, MR-, MRCP-vizsgálatok a máj jobb lebenyének térfoglalását, és a jobb alsó tüdôlebeny abszcendáló folyamatát igazolták 2005-ben. A szövettani vizsgálat malignitást nem igazolt. Makacsul fennálló, terápiarezisztens köhögése, subfebrilitas miatt végzett kontroll CTvizsgálattal a máj VII. szegmentumából kiinduló, a jobb alsó tüdôlebenybe vezetô bilio-bronchialis fistula igazolódott. Jobb oldali hepatolobectomiát, mellûri drainage-t végeztünk a rekesz egyidejû rekonstrukciójával. A szövettani vizsgálat epeúti eredetû cystadenocarcinoma mucinosumot bizonyított. Sebészi szövôdmény nélkül gyógyult. 6 széria kemoterápiás FAM+ADM kombinált kezelése 2007. 03. 08-ig zajlott, az ezt követô kontroll CT negatív volt. 2008. 07. 05-én végzett PET-CT a jobb alsó tüdôlebenyben reziduális árnyékot véleményezett, ezért az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben jobb alsó lobectomia történt. A rehabilitációt követô újabb kontroll CT recidívát nem igazolt, további onkológiai kezelésének elbírálása folyik. A beteg jelenleg kielégítô általános állapotú, tünet- és panaszmentes.
1 2 3

Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem, II. sz. Pathológiai Intézet, Budapest Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet,

Onkológiai Osztály, Budapest
4

Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Mellkassebészeti Osztály, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 29

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

O50 213 kolonoszkópia propofolanesztéziában: a minôségi endoszkópos szemlélet gyakorlati kérdései
Schwab R.1, Kövesd Zs.1, Fodor Gy.1, Gelley A.1, Szokolóczi O.2, Peták I.2
Háttér: A kolonoszkópos vastagbélrákszûrés az érdeklôdés

O51 A colorectalis szûrôvizsgálatok elutasításának elsôdleges oka az információhiány – internetalapú felmérés Magyarországon
Gelley A.1,2, Schwab R.1,2, Szokolóczi O.1, Kövesd Zs.2, Peták I.1
Háttér: A colorectalis carcinoma jelenleg a 2. leggyakoribb

középpontjában áll. Megfelelô információ hiányában a betegek gyakran elutasítók, amelynek oka a fájdalmaktól, kellemetlenségektôl és a kiszolgáltatottságtól való félelem. Szakmai szempontból ugyanakkor a megfelelô minôségû vizsgálat kritériumrendszere hiányzik: az egyes centrumokban elvégzett vizsgálatok között (nemzetközi tapasztalok szerint) nagy minôségi különbségek vannak. Módszerek: A Kelen Magánkórházban 2005. és 2008. februárja között végzett kolonoszkópiák adatait (diagnózis, beavatkozás típusa, szövôdmények, az altatás és az azt követô obszerváció idôtartama, általános állapot) dolgoztuk fel prospektív elemzéssel. Eredmények: A 3 év alatt összesen 213 kolonoszkópiát végeztünk (90 nô, 123 férfi, átlagéletkor: 49,6±14,1 év) propofolmélyanesztéziában. Minden esetben sikerült eljutni a coecumig. Az endoszkópos diagnózisok megoszlása a következô volt: IBD (CD/UC) 17,9%, jóindulatú daganat 23,1%, rosszindulatú daganat 3,1%, aranyér 7,9%, diverticulosis 10,5%, nem specifikus gyulladás 12,2%, egyéb 7,4%, negatív lelet 17,9%. Invazív beavatkozásra (polypectomia, biopszia) az esetek 66,2%-ában került sor. Minor endoszkópos szövôdmény 1,9%-ban lépett fel. Rehospitalizációt és transzfúziót igénylô major endoszkópos szövôdmény 1 betegnél alakult ki (vérzés Crohn-betegség mellett, a terminális ileumból vett biopszia után). Szövôdmény miatt hospitalizációra nem volt szükség, major aneszteziológiai szövôdmény nem, minor (diszkomfortérzés) 3,8%-ban jelentkezett, 1,9%-ban volt szükség gyógyszeres tüneti kezelésre. Az anesztézia átlagos idôtartama 24,7±12,7 perc volt (beleértve mind az invazív, mind a standard beavatkozásokat). Az altatást követôen a páciensek 88,7%-ának közérzete kitûnô volt, és a maradék 11,3%-nál is csak kisebb panaszok jelentkeztek (flatulencia, hasi fájdalom, émelygés). A beavatkozások után az átlagos megfigyelési idô 2,25±0,57 óra volt. Konklúzió: A propofol-anesztéziában végzett kolonoszkópia rutinszerûen alkalmazható a járóbeteg-ellátásban, biztonságos és megbízható, legyen szó akár diagnosztikai vizsgálatokról, akár invazív beavatkozásokról. A kórházban eltöltött átlagos idô 3 óra, amely magában foglalja a kolonoszkópos beavatkozást és az azt követô megfigyelési periódust is.
1 2

daganatos halálok a nyugati világban. Hazánkban évente több mint 5000 ember hal meg miatta és mintegy 9000 új esetet diagnosztizálnak. Bár típusosan a szûréssel megelôzhetô daganatok közé tartozik, államilag szervezett, tömeges szûrôvizsgálati programok nálunk jelenleg nincsenek. Célok/módszerek: Egy 2008 januárjában indított, a vastagbélrákszûrésre irányuló információs kampány keretében 2 online felmérést végeztünk az egyik leglátogatottabb hazai internetes portálon (www.origo.hu). Célunk egyrészt a szûrôvizsgálatokon való alacsony részvételi arány mögött álló okok felderítése (Felmérés-1; F1), másrészt a vastagbéldaganat kockázati tényezôi elôfordulási gyakoriságának meghatározása (Felmérés-2; F2) volt. Az F1 során a válaszadóknak a távolmaradás lehetséges okaként megjelölt 4 egyszerû állításból kellett kiválasztaniuk a leginkább rájuk illôt: (1) ismeretek hiánya, (2) félelem, (3) magas költségek, (4) idôhiány. Az F2 során a válaszadóknak a vastagbélrák 4 alapvetô kockázati tényezôjére kellett igen-nem választ adniuk: (1) 50 év feletti életkor, (2) széklethabitus-változás, (3) véres széklet, (4) daganat a családban. Eredmények: Az F1-ben 5619-en, az F2-ben 331-en vettek részt. Az F1-ben a válaszarány a következô volt: (1) 30,1%, (2) 29,5%, (3) 27,3%, (4) 13,1%. Az F2-ben a válaszadók 65,3%-a múlt el 50 éves, 47,1%-uknál állt fenn széklethabitus-változás, 37,2%-nál jelentkezett véres széklet, és 68,9%-uknál fordult elô daganat a családban. Konklúzió: Az eredmények alapján a colorectalis szûrés iránti alacsony igényszint elsôdleges oka (~73%) az információhiány és a vizsgálathoz kapcsolódó negatív hiedelmek (félelem, idô- és információhiány). A hozzánk forduló páciensek döntô többségénél fennállt valamilyen vastagbéldaganatra utaló figyelmeztetô tünet és/vagy egyéb kockázati tényezô (50 év feletti életkor és/vagy halmozottan jelentkezô daganat a családban). Mindezek alapján óriási a szükséglet a megelôzési és szûrési lehetôségekkel kapcsolatos jól szervezett, széles rétegekre kiterjedô információs kampányra, amelynek megvalósításában a szakmának döntô szerepe van.
1 2

29

Kelen Kórház Kft., Budapest KPS Orvosi Biotechnológiai és Egészségügyi Szolgáltató Kft., Budapest

KPS Orvosi Biotechnológiai és Egészségügyi Szolgáltató Kft. Kelen Kórház Kft., Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 30

Különszám

P100 Szekretoros emlôrák 7 és fél éves fiúban – Esetismertetés
Szántó J.1, Gomba Sz.2, András Cs.1, Lengyel L.3, Kiss Cs.4
Az emlôrák elôfordulása gyermekkorban irodalmi ritkaság, ennek megfelelôen az optimális kezelést illetôen nincs állásfoglalás. 7,5 éves fiú betegséglefolyását ismertetjük. 2002-ben radikális mastectomia történt sentinel nyirokcsomó, BRCA1-2 és immunhisztokémiai vizsgálatok elvégzésével. Betegünknél az ôrszem nyirokcsomóban áttéteket nem észleltünk, génmutációt nem tudtunk kimutatni, s negatív volt az ER, PR, a HER2, illetôleg a p53. A szövettani képre való tekintettel sem posztoperatív sugárkezelést, sem gyógyszeres kezelést nem indítottunk. Az azóta eltelt 5 évben rendszeres kontrollvizsgálatokat végzünk, és ezekkel kóros eltérést nem mutattunk ki. Az esetismertetést azért tartjuk fontosnak, mert esetünkkel felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy irodalmi ritkaságként gyermekkorban is elôfordulhat emlôdaganat, s azok kezelése messzemenôen egyénre szabott kell, hogy legyen.
1 2 3 4

30

P101 Fiatal HER2-pozitív emlôrákos beteg sikeres kezelése TXT+Xeloda kombinációval Herceptin-kezelés után bekövetkezô progresszió miatt – Esetismertetés
Csôszi T.
Fiatal nôbetegünknél szoptatást követôen 3 hónappal fedez-

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Onkológiai Tanszék, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pathológiai Intézet, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Sugárterápia Tanszék, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Gyermekklinika, Debrecen

ték fel hormon- és HER-2 pozitív daganatát, mely miatt elôször opus történt. Az igen rossz prognosztikai faktorok mellett a daganat pT2pN1-nek bizonyult. Ezt követôen az aktuális (2004) lehetôségeknek megfelelôen CEF+CARD kemoterápia és sugárterápia következett a közeli reszekciós szél miatt szendvicsben. 2006-ban az ellenoldali emlôben észleltünk malignus daganatot, mely miatt quadrantect.+sentinel biopszia történt. A hist. az elôzô daganattal megegyezett, így Taxol+Herceptin kezelés indult. A beteg szövôdmények miatt a kemoterápiát csak két ciklusban, a Herceptint egy évig kapta. Ezt követô felmérô vizsgálatok szoliter csontmetasztázist igazoltak az os ileiben, mely miatt bisphosphonat, célzott irrad., illetve a korábbi tamoxifen helyett AI indult. 2007-ben tartósan emelkedett májfunkció miatt PET-CT történt, mely a máj 7-es szegmentumában és egy nyaki nyirokcsomóban is metasztázist igazolt, melyek miatt pall. TXT+Xel. terápiát indítottunk 6 ciklusban, szimultán nyaki nyirokcsomó-besugárzással, komoly szupportív támogatással a helyenként gr. 3-4 szövôdmények miatt, majd a PET-CT-vel igazolt komplett remisszió miatt további két ciklus Xelodát kapott. Azóta félévente PET-CT-vel igazolt tartós komplett remisszió igazolódott, a beteg ECOG 0, csak hormon és per os bisphosphonat mellett. A komplex, helyenként agresszívnak is mondható terápia szupportív támogatás mellett az igen rossz prognosztikai faktorok ellenére is lehetôséget nyújt a tartós túlélésre, ill. lehetôvé vált az idôközben már elérhetô célzott terápia segítségével további túlélési elôny elérése is.
Hetényi Géza Kórház, Szolnok

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:46

Page 31

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

P102 Szûréssel és szûrésen kívül felismert korai emlôrákok jellemzôi
Kelemen Gy.1, Lázár Gy.2, Ormándi K.3, Pálka I.4, Thurzó L.1, Kahán Zs.1
A korai emlôrák miatt alkalmazott adjuváns onkológiai keze-

lés a prognosztikus és prediktív tényezôk alapján tervezhetô meg. Célul tûztük ki az SZTE Onkoterápiás Klinikán ellátásra jelentkezô emlôrákos betegek beteg- és tumorjellemzôinek prospektív vizsgálatát. A következô adatokat rögzítettük: életkor, a daganat felfedezésének módja, mammográfiás kép, a mûtét típusa, szövettani típus, hisztopatológiai grade, hormonreceptor- és HER2-státus, tumorméret, érinvázió jelenléte, nyirokcsomó-státus, elôírt adjuváns gyógyszeres terápia. Statisztikai elemzésre chi-négyzet próbát alkalmaztunk. Összesen 808 beteg adatait összesítettük. In situ rákot 81, invazív tumort 727 esetben diagnosztizáltunk. Az invazív daganatok közül 356 esetben szûréssel (49%), 306 esetben tünet alapján (42%) fedezték fel a daganatot, és 68 intervallumrák (9%) fordult elô. Szignifikánsan gyakrabban történt emlômegtartó mûtét és ôrszemnyirokcsomó-biopszia, szignifikánsan ritkábban kemoterápia a szûréssel felfedezett esetekben (p<0,001). A tapintással felfedezett tumorok szignifikánsan nagyobbak, differenciálatlanabbak voltak, és gyakrabban mutattak érinváziót (p<0,0001). Nem mutatható ki különbség a daganat felfedezésének módja szerint a tumorok hormonreceptor-, illetve HER2-státusában. A sugaras képletekre jellemzô az alacsony grade és a hormonreceptor-pozitivitás, míg a casting-meszesedést okozó tumorok többsége grade III és HER2-pozitív. Intervallumrák esetén gyakori a mammográfiás eltérés hiánya, ritka a spiculált tumorárnyék. A szûréssel felfedezett daganat prognosztikus profilja kedvezôbb, ezért enyhébb onkológiai utókezelést igényel, mint a tünet alapján diagnosztizált tumor, illetve az intervallumrák.
1 2 3 4

31

P103 Metasztatikus emlôdaganatos beteg sikeres negyedvonalbeli lapatinib+capecitabine kezelése
Kocsis J., Tóth É. K., Czegle I., Horváth A.
Egy 51 éves nôbeteg esetét mutatjuk be, akinek emlôtumora

Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Szeged Szegedi Tudományegyetem, Pathológiai Intézet, Szeged

2004 ôszén vált metasztatikussá. A beteg ekkor elsô vonalbeli FAC kezelést, majd progresszió miatt 2. vonalbeli TXT–carboplatin kezelést kapott. Klinikánkra 2005 novemberében került, malignus pericardialis tamponád klinikai tüneteivel. Ennek ellátását követôen és újabb immunhisztokémiai vizsgálatok során derült fény arra, hogy tumora HER2 overexpreszsziót mutat. Ekkor, 2005. decemberében trastuzumab+paclitaxel kezelést indítottunk, mely mellett komplett remisszió alakult ki. Folytattuk fenntartó trastuzumab-kezelését egészen 2007. júliusáig. Ekkor a negatív teljes test CT mellett a tünetmentes betegnél elvégzett koponya-CT-vizsgálat két 1 cm-es cerebrális metasztázist mutatott. 2007. augusztusában sztereotaxiás irradiáció történt mindkét elváltozásra és 2007. szeptemberétôl – az egyedi méltányossági engedély megszerzése után – lapatinib+capecitabine kezelést indítottunk. A beteg azóta ismét komplett remisszióban van, gyakorlatilag panaszmentes, teljes életet él. Mellékhatásként grade 2-3 kéz-láb szindróma kialakulását észleltük több alkalommal, mely könnyen kezelhetô volt. Esetünk azért figyelemre méltó, mert betegünk 4. vonalban kapja a lapatinib-kezelést, mely mellett már több mint 13 hónapja komplett remisszióban van. Tudomásunk szerint hazánkban az elsôk között volt, akik egyedi méltányosság alapján kezdhették meg a lapatinib-terápiát.
Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Onkológiai Osztály, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 32

Különszám

P104 Haladás az emlôdaganat terápiájában egy eset bemutatása kapcsán
Gyuranecz M.
A páciensünknél 49 éves korában jelentkezett emlôdaganat.

32

2001. 08. Bal oldali szegment és axilláris block-disszekció. Hist.: túlnyomórészt lobuláris invazív carcinoma OR: +; PR: +. Irradiáció: 16 Gy, bôrérzékenység miatt a kezelés felfüggesztve. 2004. 04. 15. Tu. mammae l. s. rec. miatt ablatio mammae l.s. Hist.: Carcinoma ductale invasivum mammae. OR: + ; PR: – ; HER2: pozitív. 2004. 05.–2004. 10. 6 széria FEC kezelés. 2004. 06. 22.–2004. 07. 20. O.O.I. irradiáció. Antiösztrogén kezelés. 2005. 08. Multiplex metastases hepatis. 2005. 09. 6 széria Taxol–Herceptin kezelés. 2006. 04. 06. Palliatív Herceptin-kezelés. 2007. 09. Heparban soliter metastasis. 2007. 09. MR: Meningeoma? Met. cerebri? 2007.10. Lobectomia cerebri. Hist.: Hámeredetû daganat agyi áttéte – emlôrák metasztázisának megfelel. 2008. 01. Egész agy besugárzás. 2008. 05. 21. Agykoponya natív MR-vizsgálat. Tumor-recidíva a jobb parietalis lebenyben. 2008. 06. Tyverb–Xeloda kezelés. 2008. 07. 09. Sztereotaxiás irrad. 20 Gy – Debrecen. A fenti eset jól példázza a daganatos betegségek kezelésének multidiszciplináris jellegét. Sebészi kezelés, kemoterápia, különbözô irradiációs technikák, valamint az idôközben a terápiában megjelent legkorszerûbb biológiai válaszmódosítók kerültek alkalmazásra.
Fejér Megyei Szent György Kórház, Onkológiai Osztály, Székesfehérvár

P105 Emlôdaganat kezelése idôs korban csak hormonterápiával – Esetismertetés
Szita A., Szentmártoni Gy., Torgyík L., Tóth A., Zergényi É., Borbényi E., Dank M.
Idôs korban felmerülô daganatos megbetegedésekben a

kivizsgálás, a daganatellenes terápia, a gondozás komoly problémákat vet fel minden szakterületen. A kor már önmagában is rizikótényezô, emellett a társbetegségek, a beteg compliance, a szociális háló is fokozzák a nehézségeket. A kivizsgálás során fokuszálni kell a társbetegségekre, ezen belül az EKGvizsgálat, echokardiográfia és carotis UH a kardiovaszkuláris betegségek magas százalékos elôfordulása miatt mindenképpen szükséges. Emlôdaganat esetében az FNAB és a core biopszia idôs betegeken is elvégezhetô, lényeges szövôdményeket nem okoznak. Az esetek nagy százalékában a betegek mûtétre kerülnek, azonban egy szûk réteg egyrészt a compliance, egyrészt a performance státus miatt a sebészeti ellátása nem lehetséges. Mivel az idôs korban kialakuló emlôdaganatok magasabb százalékban tartalmaznak hormonreceptorokat, ezekben az esetekben biztonságosan és hatékonyan alkalmazható a per os hormonkezelés. Három esetet dolgoztunk fel. Két esetben kizárólag hormonkezelésben részesültek a betegek, egy esetben több mint húsz évvel az emlômûtét után alakult ki ismételten a daganat, a beteg jelenleg csak hormonkezelésben részesül. Eseteink bizonyították, hogy a hormonkezelés biztonságosan alkalmazható rossz általános állapotú, idôs betegeknél is.
Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika, Onkoterápiás Klinika, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 33

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

P106 Dilemmák, vitatott kérdések a sentinel nyirokcsomó biopsziában
Boross G., Maráz R., Markó L., Ambrózay É., Tekle W., Sinkó M., Bori R., Svébis M., Cserni G.
A Bács-Kiskun Megyei Kórház Sebészet Osztályán 1997 óta végzünk sentinel nyirokcsomó (SNB) meghatározást. Az eltelt 10 év alatt 1100 betegnél alkalmaztuk ezt az eljárást. Az axilláris recidíva 1% alatt van 36 hónapos átlagkövetés során. Az eltelt idô alatt újabb kérdések merültek fel. Mindenképpen a kettôs jelöléses módszer az elfogadható (Patent Blau festék+izotóp). Osztályunkon DCIS esetén is végzünk SNB-t. Amennyiben parasternalis nyirokcsomó (PSNB) is ábrázolódik, akkor azt is eltávolítjuk. Saját csoportunkban több mint ötven betegnél végeztünk PSNB-t és 3 esetben csak a parasternalis nyirokcsomóban volt metasztázis. Emlôtumor-recidíva esetén és axilláris block-disszekció után is el lehet végezni az SNB-t, amenynyiben az gamma-kamerával ábrázolódik. Neoadjuváns kemoterápia után is megkísérelhetô, ha az elôzetes vizsgálatok nem igazolnak axilláris metasztázist. Kétgócú tumor esetén is alkalmazzuk az eljárást úgy, hogy az izotópot paraareolarisan, a patent blau festéket a tumoroknak megfelelôen adjuk be. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az SNB meghatározás egyértelmûen segít az axilláris státus megítélésében.
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, SZTE Oktató Kórház, Kecskemét

P107 Elôrehaladott vastagbéldaganatok Avastin-kezelésével szerzett tapasztalatok
Farkas M., Petrányi Á., Tamás K., Babics J., Bodoky Gy.
Bevezetés: Magyarországon a vastagbéldaganatok száma

33

évrôl évre emelkedik. Az 5 éves túlélés nem éri el az 50%-ot. A betegek közel 60%-ában a betegség lezajlása során áttét kialakulása észlelhetô, ezért fontos az elôrehaladott vastagbéldaganat gyógyszeres kezelési lehetôségeinek vizsgálata. A bevezetett új készítmények közül jelen esetben a bevacizumab+FOLFIRI kombinációs kezelésre fokuszáltunk. Anyag és módszer: A vizsgált 2 év alatt 75 elôrehaladott vastagbéldaganatos betegnél alkalmaztunk elsô vonalban a bevacizumab+FOLFIRI kombinált terápiát. A betegek átlagos életkora 55 (30–80) év volt. A vizsgált csoportban 36 nô és 39 férfi volt. A kezelés során 180 mg/m2 irinotecan, 400 mg/m2 leucovorin, bólus 400 mg/m2 5-fluorouracil, majd 22 órás folyamatos infúzióban 1200 mg/m2 5-fluorouracil adására került sor, 2 egymást követô napon, az elsô napon 5 mg/tskg dózisban alkalmazott bevacizumabbal. A kezelést 14 naponta ismételtük. A betegség nyomon követésére 2 hetente labor- és 8 hetente CT-vizsgálat történt. Eredmények: A progresszióig eltelt idôt, a medián túlélést, valamint a mellékhatásokat vizsgáltuk. Az átlagos progreszszióig eltelt idô 11,1 (2–28) hónap, a medián túlélés 21,5 (4–31) hónap volt. Hasmenés 33 (44%) esetben lépett fel, ebbôl Gr:3-as 5 (6,6%) esetben jelentkezett. Hányinger, hányás 39 (52%) betegnél jelentkezett. Gr:3-as neutropeniát 9 (12%) esetben észleltünk, ebbôl 2 (2,6%) betegnél alakult ki láz is. 12 betegnél kolinerg szindróma lépett fel. Gr:3-as hypertonia 8 (10,6%) betegnél jelentkezett. Következtetés: Eredményeink alapján mi is támogatjuk a bevacizumabot tartalmazó kombinációs kezelés minél szélesebb indikációs körben való kiterjesztését a magyarországi gyakorlatban is.
Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet, Onkológiai Osztály, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 34

Különszám

P108 Komplett remisszió bevacizumabkezelés hatására iv. st. crc-ban
Tóth A., Torgyík L., Dank M., Zergényi É., Szentmártoni Gy., Györke T., Szita A.
Esetismertetés. 71 éves nô. 1998-ban colon asc. adenocc. és

34

májmetasztázis miatt jobb oldali hemicolectomia és májreszekció (adenocc., gr II, pT3pN0pM1), 6ϫMayo, majd 2002ben májmetasztázis kiújulása miatt májreszekció, intraarteriális kemoterápia (MMC+5-FU) és 5ϫFOLFIRI. 2,5 év tünetmentesség után, 2005-ben PET-CT által jelzett 25ϫ38 mm-es, vékonybelet érintô, FDG-halmozás, lokális recidívaeltávolítás (adenocc., gr II, pT3). 2006-ban 12ϫFOLFIRI. 1,5 év tünetmentesség után, 2007 decemberében PET-CT-vel bal oldali kétgócú, 20 és 18 mm-es pulmonális, valamint jobb oldali 20 mm-es hasfali és 15 mm-es mesenterialis áttétek megjelenése. Mivel a legutóbbi kemoterápia óta is több mint 1 év telt el, reindukciós kezelést kezdtünk, biológiai válaszmódosító szerrel. 15 ciklus bevacizumab–FOLFIRI kezelés során a mellékhatások: gr 1-2 hematotoxicitás, epistaxis uralhatók voltak. A kezelés eredményeképp a kétgócú pulmonális, a hasfali és a mesenterialis áttétek metabolikus CR-ját igazolja a PET-CT 2008. augusztusban. Konklúzió: Esetismertetésünk alátámasztja, hogy a bevacizumab – Avastin – egy sikeres R0 mûtét, metastasectomia, szisztémás és regionális kemoterápia után is szükséges, többed vonalban is alkalmazandó biológiai terápia, mely a betegek egy része számára a tartós túlélés esélyét jelenti.
Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika, Budapest

P109 Avastinnal kezelt, disszeminált rectum carcinomás beteg komplett remissziója
Szabó E.
Az anamnézisében 20 éve ismert hypertoniát és elôrement

jobb oldali lágyéksérvmûtétet hordozó, 64 éves férfi beteg kivizsgálása véres székürítés miatt kezdôdött 2007 augusztusában. Hasi UH: (2007. 09. 17.) epekövesség mellett a máj IVes szegmentumában 18 mm-es, a VIII-asban 11 mm-es kerek képlet. Mrtg (2007. 09. 17.): negatív. Szigmoidoszkópia (2007. 09. 19.): középsô harmadi, szûkítô rectum-elváltozás. Biopszia eredménye: adenocarcinoma recti. Hasi CT (2007. 09. 27.): a májban, az epehólyag mellett egy 13ϫ10 mm-es képlet. A rectum középsô harmadában kb. 7 cm hosszan a bélfal egyenetlenül kiszélesedett, bal oldalon a perirectalis térbe is penetráló elváltozás, a zsírszövetben patológiás méretet el nem érô nyirokcsomók. CEA (2007. 10. 05.): 2,59 ng/ml. Fentiek alapján a Ca. recti (T4 N0 M1) diagnózist állítottuk fel, majd mûtét reményében preoperatív célzatú kemo-irradiációt kezdtünk (2007. 10. 09-tôl 5FU 4250 mg; 2007. 11. 19-tôl CIFU 4250 mg). 2007. 12. 06-án a hasi és kismedencei kontroll CT-vizsgálat a májban észlelt multiplex gócok mellett a látótérbe került bazális tüdôterületeken további két gócot talált. Tekintettel a távoli disszeminációra, 2007. 12. 20-án FOLFIRI+Avastin protokoll szerinti kezelést kezdtünk. A 2008. 03. 14-i kontrollvizsgálat a korábban jelzett, tüdôbázison lévô elváltozások legalább 50%-os regresszióját, valamint a hasi gócok regresszióját írta le. A kezelést lényeges mellékhatás nélkül folytattuk. A 2008. 05. 23-i hasi CT-vizsgálat a májgócokat biztonsággal már nem tudta azonosítani. A kezelést tovább folytattuk. A 2008. 06. 21-i mellkas- és felsô hasi CT-vizsgálat a tüdôben kórosat nem talált, a máj V-ös szegmentumában bizonytalanul sejthetô elváltozást írt le. A 2008. 08. 08-i kontrollvizsgálat során képalkotóval metasztázisok nem voltak azonosíthatók. A beteget mûtétre ajánlottuk. Az utolsó kúrát 2008. 08. 05-én adtuk, a tervezett mûtét miatt már Avastin nélkül. Sebésze kontroll rektoszkópiát végzett, az eredeti elváltozás helyérôl biopszia történt, melynek szövettani feldolgozása patológiai komplett remissziót írt le. Kuratív mûtétet tervezünk.
Országos Onkológiai Intézet, B. Belosztály, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 35

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

P110 Rectum-tumoros betegeinknél észlelt szinkron második daganat. Terápiás dilemmák
Markó L.1, Svébis M.2, Gábor G.1, Hajnal L.1
A hazai összesített daganatos halálozásban a colorectalis carcinoma (CRC) a második helyet foglalja el a mindkét nemben elsô helyen álló tüdôrák mögött. Sajnos az utóbbi öt évben növekedett a morbiditás. A CRC több mint 50%-a a végbélben fordul elô. Ezek a tumorok okozhatnak bél-passagezavart, de sokkal inkább hajlamosak a környezeti infiltrációra. Egyszerû rectalis digitális vizsgálattal felismerhetôk volnának, a CRC-k csaknem háromnegyede pedig szigmoidoszkóppal kideríthetô lenne (9352 CRC/2006). Kórházunkban minden újonnan felfedezett daganatos beteg onco-team elé kerül. Így fordulhatott elô, hogy az onkoterápiás protokoll szerinti korrekt és teljes staging vizsgálatok kapcsán az elmúlt hat évben 16 rectum-tumoros betegnél szinkron második daganatot is észleltünk (hólyag, vese, ovarium). Évek óta alkalmazzuk a mûtét elôtti radioterápiát, valamint középsô és alsó harmadi tumorok eseteiben a kemoradiációt. NIH konszenzus alapján a neoadjuváns kezelés elônyösebbnek bizonyult, mint a mûtét utáni. Fenti eseteinknél komoly dilemmát okozott a terápiás terv felállítása. Melyik az elsô, melyik a második tumor? Hogyan alakul a kezelés algoritmusa? Neoadjuváns kezelésnek van-e helye ezekben az esetekben? Minden betegnél szükségünk volt a társszakmák véleményére is ahhoz, hogy korrekt döntést hozhassunk. A megszokott kezelési sémákat nem tudtuk átvenni, valódi individuális onkológiai kezelést valósítottunk meg.
1 2

P111 Az EGFR státus összefüggése az egyéb prognosztikai faktorokkal colorectalis tumorokban
Székely B.1, Kulka J.2, Korompay A.2, Dank M.1
Célkitûzés: Az EGFR státus és az egyéb prognosztikus fakto35

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza SZTE Oktató Kórház, Onkoradiológia, Kecskemét Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza SZTE Oktató Kórház, Sebészet, Kecskemét

rok összefüggéseit elemeztük colorectalis tumoros páciensek esetében. Módszer: 48 beteg (24 EGFR-pozitív, 24 EGFR-negatív) adatai kerültek feldolgozásra. Az EGFR státus megállapítása minden esetben EGFR PharmDXTM kitekkel történt. Eredmények: Különbség mutatkozott a két csoport között, mely azonban nem volt szignifikáns: • a diagnóziskor betöltött életkor: EGFR-negatív csoportban alacsonyabb volt (p=0,318), • a familiáris onkológiai anamnézis pozitivitása: az EGFRpozitív csoportban gyakoribb volt (p=0,467), • osztódó sejtalakok száma: nagyobb volt az EGFR-pozitív csoportban (7,32 vs. 4,78), • a pT és pN státus: mindkét csoportban dominánsan pT3 elváltozások fordultak elô, azonban a pT4 tumorok és az áttétes nyirokcsomók aránya is nagyobb volt az EGFR-pozitív csoportban, • a betegség stádiuma tekintetében: II. és III. stádiumú betegek aránya közel azonos volt a két csoportban, míg IV. stádium az EGFR-pozitív csoportban volt gyakoribb (p=0,388). A két csoport közötti különbség már tendenciaszerû: • a tumorok differenciáltságában: az EGFR-pozitív tumorok gyakorisága a grade 3-as csoport felé tolódik (p=0,076), míg a grade 1 és 2 elváltozások elôfordulása hasonló, • a távoli metasztázisok tekintetében: az EGFR-pozitív csoportban domináltak a diagnózis idôpontjában már jelen lévô máj- (p=0,04), hashártya- és tüdôáttétek, míg a másik csoportban ezek jellemzôen késôbb jöttek létre. Következtetés: Eredményeink az EGFR-pozitív tumorok agresszívabb biológiai viselkedésére utalnak. Klinikai szempontból leglényegesebbek a metasztázisképzés sajátosságainak különbségei, mely a betegkövetés új aspektusára hívhatja fel a figyelmet.
1 2

Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem, II. sz. Pathológiai Intézet, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 36

Különszám

P112 Metasztatikus carcinoid tumoros betegeinknél az Yttrium-90-DOTATOC kezeléssel szerzett tapasztalataink
Petrányi Á.1, Rácz K.2, Végh É.1, Babics J.1 Németh H.1, Farkas M.1, Tamás K.1, Bodoky Gy.1
Bevezetés: A carcinoid tumorok az összes malignus daganat

36

mintegy 0,5%-t teszik ki, kiindulási gyakorisága azonban növekszik. Metasztatikus betegség az esetek 12–24%-ában alakul ki. Lokális betegség esetén az 5 éves túlélési idô 74%, míg áttétes folyamatnál 43%. Az alacsony proliferatív tulajdonságával is magyarázható a kemorezisztenciája, így szomatosztatin-analóg adása melletti progresszió esetén az áttétes carcinoid daganatos betegnél a terápiás lehetôségek igen korlátozottak, a szisztémás kemoterápiák eredményei ma még kiábrándítóak. Az utóbbi években azonban az izotóppal megjelölt szomatosztatin-analógokkal végzett vizsgálatok eredményei figyelmet érdemlô tumorgátló hatásról tanúskodnak. Módszerek: 2007 júliusa óta 5 betegünknél indikáltuk a Baseli Egyetem Nuklearis Medicina Klinikáján elvégezhetô Yttrium90-DOTATOC kezelést. Mind az 5 beteg gasztrointesztinális kiindulású, áttétes, az osztályunkon szomatosztatin-analóg, interferon és 5-FU kezelés mellett progrediáló beteg volt. Másodvonalban kombinált, bevacizumab-, irinotecan-, 5-FU-, adriamycin-, mitomycin- vagy gemzar-tartalmú kemoterápiát alkalmaztunk. További progresszió során, pozitív octreoscan eredmény után a fenti izotópterápiát javasoltuk. Eredmények: Egy betegünk az engedélyeztetési idôszakban exitált. Egy igen kiterjedt folyamatú, azonban még kielégítô általános állapotú betegünk két kezelésben részesült, átmeneti állapotstabilizáció után progrediált, a kezelést követôen 5 hónappal exitált. Egy elôrehaladt multiplex máj- és csontáttétes betegünk szintén két kezelésben részesült, fájdalmai és tünetei jelentôsen csökkentek, 8 hónapos SD után progresszió volt kimutatható. Két igen jó általános állapotú, irreszekábilis, lokális ablatív terápiára nem alkalmas betegünk két-két kezelésben részesült, PR észlelhetô, terápiás szünetben vannak. Érdemi mellékhatásról egy betegünk sem számolt be. Konklúzió: Tapasztalataink alapján a 90Y-DOTATOC kezelés jól tolerálható, mind a túlélés, mind a tüneti kezelés szempontjából hatékony terápiának tûnik. Metasztatikus, szomatosztatin-analóg mellett jelentkezô, progrediáló, octreoscanpozitív carcinoid daganatnál javasoljuk az alkalmazását, a progressziótól számítva minél rövidebb idôn belül.
1

P113 PET-CT diagnosztikus értéke metasztatikus emésztôrendszeri carcinoid tumorokban
Uhlyarik A.1, Vachaja J.1, Szilvási I.2, Pápai Zs.1
Az emésztôrendszeri carcinoid daganatok az összes neuroen-

Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet, Onkológiai Osztály, Budapest

dokrin daganat közel 70%-át adják. A diagnózis felállításakor már sok esetben metasztatikus betegséggel állunk szemben. Mivel e daganatok kezelése terén az elmúlt években jelentôs elôrelépés történt, rendkívül fontos a progresszió korai felismerése. A képalkotó vizsgálatok mellett a PET, a szomatosztatin-, és a MIBG-szcintigráfia pontosíthatja a diagnózist. Ez utóbbi két vizsgálat az endoradioterápia megtervezésének is alapja. A gyógyszeres kezelés eszközei a szomatosztatin-analógok, az interferon-alfa és a kiindulási szervnek megfelelô kemoterápiás szerek. 5 metasztatikus carcinoid tumor miatt kezelt betegünk esetét dolgoztuk fel. Kivizsgálásuk során szomatosztatin-szcintigráfia is történt, 3 betegnél pozitív, 2 esetben negatív eredménynyel. Ezeknél a betegeknél PET-CT-re került sor, mindkettô pozitív eredményt adott, a negatív CT-/MR-vizsgálatok ellenére. A diagnózist egyik esetben a metasztázis reszekciója, másik betegünknél FNAB is megerôsítette. A PET-CT tehát hasznos eszköz lehet a carcinoid tumorok stagingja során, elsôsorban az alacsonyan differenciált tumorok esetében várható pozitív eredmény, elvégzése negatív szomatosztatin-szcintigráfia után javasolt.
1 2

2

Semmelweis Egyetem, B. Belosztály, Budapest

Állami Egészségügyi Központ, Onkológiai Osztály, Budapest Állami Egészségügyi Központ, Nukleáris Medicina Intézet, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 37

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

P114 2000 és 2004 között a DEOEC Onkológiai Tanszékén kezelt gyomor-carcinomás betegek adatainak feldolgozása
Gonda A., Szántó J.
A gyomor-carcinoma mortalitása az utóbbi években csökkent

Magyarországon, ennek ellenére prognosztikai szempontból továbbra is igen kedvezôtlen daganattípussal állunk szemben. Betegcsoport, módszerek: Munkánk során a DEOEC Onkológiai Tanszékén 2000. és 2004. között kezelt gyomordaganatos betegek eseteit dolgoztuk fel. Ebben a periódusban 72 új gyomor-carcinomás beteg jelentkezett tanszékünkön. Átlagéletkoruk 59,4 év volt. A tumoros lézió 68%-ban a gyomor nagygörbülete, 28%-a a kisgörbület mentén, 4%-a a cardia tájékán került felismerésre. Szövettanát tekintve 100%-ban adenocarcinoma volt a diagnózis, ezen belül 21%-ban jelentkezett linitis plastica, 15%ban anaplasztikus formában. Az esetek 30%-ában radikális mûtétre volt lehetôség, míg 39%-ban a folyamat helyileg elôrehaladottnak volt tekinthetô, emellett az esetek 31%-ában már távoli áttétek is kimutathatók voltak. A metasztázisok lokalizációja leggyakrabban a környéki és távoli nyirokcsomók (61%) és a máj (46%) voltak. A betegek 30%-ában jelentkezett ascites. A ritkább lokalizációjú áttétek közül a csont (3%), a mellékvese (1,3%) és az agy (1,3%) említhetôk. Adjuváns kemoterápiát a betegek 14%-a kapott. Palliatív kemoterápiában a betegek 85%-a részesült. A leggyakrabban alkalmazott protokollok a FUP (55%), ELF (42%), és FAM (12%) sémák voltak. A betegek közel 2/3-a többféle kombinációt is kapott. A progressziómentes túlélés 13,2 hónap volt, míg a teljes túlélés 23 hónapra, az ötéves túlélés 11%-ra volt tehetô.
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Onkológiai Tanszék, Debrecen

37

P115 Elsô vonalban alkalmazott erlotinib-kezelés nem kissejtes carcinomás betegünknél. Esetriport
Gálffy G., Bartusek D., Nagy A.
Az erlotinib epidermális növekedési faktor receptor tirozin-

kináz- (EGFR-TK) inhibitor, amely elôrehaladott stádiumú nem kissejtes carcinomás betegek másod-, illetve harmadvonalbeli kezelésében igazoltan effektív és jól tolerálható terápia. Esetünkben elsô vonalban alkalmaztuk az erlotinib-kezelést. Egy 78 éves nôbeteg nehézlégzés, bal oldali pleurális folyadék miatt került felvételre. A betegnél pleura-biopsziával III/B stádiumú adenocarcinomát igazoltunk. A primer tumor a bal felsô lebenyben helyezkedett el, nagysága 27ϫ24 mm volt. Endobronchiális propagációt és távoli áttétet nem igazoltunk. A beteg a felajánlott kemoterápiás kezelésbe nem egyezett bele, így az erlotinib, mint elsô vonalban alkalmazott kezelés mellett döntöttünk, napi 150 mg dózisban. Egy hónapos kezelés után a pleurális folyadék teljesen szanálódott, és jelentôsen csökkent a primer tumor nagysága is. Kilenc hónappal a kezelés megkezdése után készített mellkas-CT a primer tumor nagyságát 14ϫ21 mm-nek véleményezte, és nem igazolt pleurális folyadékot. 15 hónapos kezelés után jelentkezett ismételten pleurális folyadék a betegnél, ekkor az erlotinib-kezelést felfüggesztettük és pleurodezist végeztünk. A 15 hónapos erlotinib-kezelés alatt a beteg életminôsége nem csökkent, nem volt progresszió. Nagyon jól tolerálta a kezelést, egyedüli mellékhatás a grade 1 bôrelváltozás volt. Az elôrehaladott NSCLC-s betegünk esetében az erlotinib-kezelés elsô vonalban alkalmazva nagyon effektív és jól tolerálható terápia volt.
Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 38

Különszám

P116 III/b stádiumú tüdôdaganatos betegünk sikeres kezelése docetaxellel
Bartusek D.1, Losonczy Gy.1, Fillinger J.2, Agócs L.3, Gálffy G.1
64 éves férfi betegünk anamnézisében diabetes mellitus,

38

hypertonia, érrekonstrukciós mûtét szerepel. 2008. januárban jobb felsô lebenyi 3 cm átmérôjû elváltozás, valamint jobb mediastinalis és kiterjedt supraclavicularis lymphadenomegalia hátterében malignus epitheloid carcinoma igazolódott a jobb supraclavicularis nyirokcsomó aspirációs citológiai vizsgálatával. 2008. január 31-tôl április 8-ig négy ciklus neoadjuváns platina bázisú kemoterápiát kapott docetaxel kombinációban, miután a felajánlott TAX-RAY kezelést negálta. Ezt követôen PET-CT-vizsgálattal igazolt jelentôs regresszió, az N3 nyirokcsomó szanációja mellett az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben május 23-án diagnosztikus mediasztinoszkópia, majd a negatív lelet birtokában június 2án jobb felsô lebeny lobectomia történt. Részletes szövettani vizsgálata T1N0M0 stádiumú adenocarcinomát igazolt. Adjuvánsan még 2 ciklus TAX-CDDP kezelést kapott a beteg és sugárterápia van folyamatban a mediastinumra. Jelenleg 4 hónapja tumormentes, szoros obszervációnk alatt áll. Esetünkkel inoperábilisnak bizonyuló, III/B stádiumú betegünk sikeres platina bázisú docetaxel neoadjuváns kezelését szeretnénk bemutatni.
1 2 3

P117 Myelopathiás tüneteket okozó tüdô-adenocarcinomás eseteink
Várkonyi I.1, Tóth L.1, András Cs.2, Méhes G.1
Bevezetés: Malignus tumorokban szenvedô betegeknél több-

Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika, Budapest Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Patológia, Budapest Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Mellkassebészeti Osztály, Budapest

féle ok is vezethet myelopathiás tünetekhez. Leggyakrabban mielokompressziót okozó tumor, vagy csigolyametasztázis miatti patológiás fractura áll a háttérben. Ritkán a leptomeninxeken észlelhetô tumorterjedés tehetô felelôssé a neurológiai tünetekért. Anyagok és módszerek: Két tüdô-adenocarcinomás esetünkben myelopathiás tünetek jelentek meg. Az egyik betegnél teljes járásképtelenség is kialakult. Mindkét beteg kórtörténetében szerepel kisagyi metasztázis eltávolítása, de a myelopathiás tünetek felléptekor nem volt kimutatható képalkotó vizsgálattal egyértelmû, gerincvelô-léziót okozó elváltozás. A boncolásnál gerincvelôi meningealis carcinosist észleltünk, melynek IHC vizsgálatát végeztük el. Eredmények: Boncolás során meningealis carcinomatosist találtunk a gerincvelô körül. Agyi és gerincvelôi metasztázis nem volt. A tumorszövet kitöltötte a subarachnoidealis teret. A szöveti kép megegyezett a primer tumor szöveti szerkezetével. IHC vizsgálat során a két esetben a tumorsejtek panCK, CK7+ és TTF1– voltak. Következtetés: A gerincvelôi meningealis carcinosis gyakorisága generalizált tumorok esetében 0,8–8%. Fôképp tüdô-, emlô- vagy prostata carcinoma esetében alakulhat ki. Az eseteinkben észlelt immunfenotípus felveti, hogy a tüdô-adenocarcinoma TTF-1 negatív alcsoportja hajlamos meningealis carcinosis képzésére, mely a neurologiai deficit okául szolgált.
1 2

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pathológiai Intézet, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Onkológiai Tanszék, Debrecen

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 39

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

P118 A nem kissejtes tüdôrákos betegeink bevacizumab-kezelésével nyert elsô tapasztalataink
Juhász E., Temesi G., Sótér Sz.
A bevacizumab-kezelés a nem kissejtes tüdôrákok közül az adenocarcinoma esetében bizonyult hatásosnak, az elsô vonalban adott kombinált, citotoxikus kemoterápia mellett alkalmazva. Neoangiogenezis-gátlóként hatékonyan egészíti ki az elsô vonalbeli kemoterápiát. Javasolt dózisa 7,5 mg/tskg, és 21 naponta intravénásan infúzióban adandó a kemoterápiát követôen azokban az estekben, ahol irradiáció nem javasolt. A bevacizumab-kezelés fontos feltétele még a beteg megfelelô klinikai állapota. Ellenjavallt agyi metasztázisok és hemoptoe esetében. Betegcsoport, módszerek: 2008. január és augusztus között a szerzôk 4 nem kissejtes, adenocarcinomás primer hörgôrákos beteget kezeltek elsô vonalbeli kemoterápia és bevacizumab kombinációval. A betegek a IV. stádiumba tartoztak, de klinikailag jó állapotban voltak, agyi metasztázis nélkül. Mind a négy beteg gemcitabin+cisplatin kombinációban kapta az elsô vonalbeli kezelést, amely mellé a fenti dózisban bevacizumabot is kaptak. A három kúra után három betegnél jelentôs parciális regresszió jött létre. A kezelés során a bevacizumabbal összefüggésbe hozható mellékhatást nem észleltek. A szerzôk két beteg részletes kórtörténetét ismertetik, akiknél a képalkotó eljárások regressziót igazoltak, jelentôs klinikai javulással együtt. Az eredmények alapján a bevacizumab a pulmonális adenocarcinomában kemoterápia mellett hatásosnak bizonyult.
Országos Korányi TBc és Pulmonológiai Intézet, Budapest

39

P119 PCR a mediastinalis nyirokcsomóáttétekben neoadjuváns Avastin– Gemzár–Cisplatin kezelést követôen, inoperábilis tüdôtumornál (esetismertetés)
Mezei K., Erfán J., Kóródiné Karászi K.
48 éves nôbetegnél 2007. októberében jobb felsô lebenyi

tüdôtumor igazolódott. A transthoracalis tûbiopszia alacsonyan differenciált adenocarcinomát igazolt. Collaris mediasztinoszkópia során a nyirokcsomókban a primer tumorának metasztázisa igazolódott, pT1pN2, G2. Egyedi méltányosság jogcímén Avastint igényeltek (elsô sikeresen elbírált kérelem Magyarországon). Három cikluson keresztül kapott a beteg Avastin–Gemzár–Cisplatin kezelést. Restaging során, melyet újabb PET-CT-vizsgálattal végeztek el, parciális remissziót találtak, mind a primer tumoránál, mind a mediastinalis nyirokcsomókban. 2008 júliusában jobb felsô lebeny reszekciót és mediastinalis lymphadenectomiát végeztek. Kollagéndús, desmoplas-ticus, jelentôsen károsodott primer tumor mellett a mediastinalis nyirokcsomókban nem igazolódott tumoros eltérés. Következtetés: A tüdôdaganatok kezelésében az Avastin hozzáadása a Gemzár és platina bázisú kemoterápiákhoz a terápiás eredményeket tovább javítja a nem planocelluláris esetekben. Az eredetileg inoperábilis tüdôdaganatot operábilissá lehet tenni.
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Jósa András Oktató Kórház, Onkoradiológia, Nyíregyháza

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 40

Különszám

P120 Szokatlan viselkedésû bôráttétek melanoma malignumban szenvedô betegek nyiroködémás végtagján
Ócsai H., Gyulai R., Szolnoky Gy., Kemény L., Oláh J.
Krónikus végtagi lymphoedema gyakran rosszindulatú daga-

40

natok miatt végzett nyirokcsomó-eltávolítás után alakul ki. A nyirokpangás fertôzések és további tumorok keletkezésére hajlamosít, ami elsôsorban az immunválasz lokális károsodásával állhat összefüggésben. A szerzôk két melanoma malignumban szenvedô beteg kórtörténetét ismertetik. Mindkét esetben terápiás block-disszekciót követôen, krónikus lymphoedema talaján alakultak ki a szokatlan módon retrográd irányba, illetve nyirokrégión túlra terjedô bôráttétek. A szerzôk a nyiroködémás végtagokon Mantoux teszttel csökkent sejtmediált immunitást igazoltak, mely magyarázhatja az áttétképzés szokatlan módját.
Szegedi Tudományegyetem, SZTE Bôrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged

P121 Ritkán elôforduló melanocytás elváltozások
Varga E., Harkai N., Korom I., Kemény L.
A bôrgyógyászati patológiában gyakran találkozunk valami-

lyen melanocyta-eredetû elváltozással. Ezek túlnyomó többsége ún. banális naevus vagy melanoma. Idôrôl idôre azonban ritka, szokatlan megjelenésû kórformák is elôfordulnak, melyek pontos diagnózisához a klinikai kép, az anamnézis és a szöveti kép együttesen vagy külön-külön is nagy jelentôséggel bír. A szerzôk az SZTE Bôrgyógyászati és Allergológiai Klinikán végzett szövettani vizsgálatokat elemezték a melanocytaer elváltozások szempontjából. Ennek alapján bemutatják a ritkán elôforduló naevoid elváltozásokat gyakoriságuk, klinikai és szövettani jellemzôik alapján. A festéksejtes naevusok közül a legritkább formák, a melanomák közül az ún. animal-type és a spitzoid jellemvonásokkal bírók kerülnek bemutatásra.
Szegedi Tudományegyetem, SZTE Bôrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 41

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

P122 A CDKN2A gén ritka, prolin-48-threonin aminosavcserét okozó ivarsejtvonal-beli mutációja egy multiplex primer melanomában szenvedô magyar betegen és családjában
Széll M., Balogh K., Dobozy A., Kemény L., Oláh J.
A CDKN2A sejtciklus-szabályozó génben prolin-48-threonin

(P48T) aminosavcserét okozó ivarsejtvonal-beli mutációt detektáltunk egy 39 éves korában elhunyt, multiplex primer melanomában szenvedô magyar beteg genetikai vizsgálata során. A betegen és családjában végzett vizsgálatok eredménye alapján a beteg homozigóta volt, míg szülei – akiken nem alakult ki sem dysplasticus naevus, sem más malignus betegség – heterozigóták az említett mutációra. Eredményeink azt sugallják, hogy a P48T mutáció erôsen hajlamosít melanoma kialakulására, azonban az a tény, hogy a heterozigóta mutáns szülôkben nem alakult ki sem melanoma malignum, sem dysplasticus naevus, arra utal, hogy ez a lókusz recesszív hajlamosító tényezô a malignitásra. A CDKN2A gén rendkívül ritka P48T ivarsejtvonal-beli mutációját ez idáig világszerte mindössze három egymástól független esetben írták le, az érintett betegek mindegyike olasz ôsök leszármazottja volt. Az általunk Magyarországon elsôként leírt mutáció eredetének felderítése további vizsgálatokat igényel.
Szegedi Tudományegyetem, SZTE Bôrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged

41

P123 Orvoshoz fordulási szokások vizsgálata melanoma malignum esetén
Horváthné Kívés Zs.1, Piegl Zs.2, Sándor J.1
Háttér: Az emelkedô incidenciájú melanoma malignum (MM) esetén, a megfelelô ismeretek mellett a betegség korai felismerése és kezelése kulcsfontosságú a mortalitás csökkentésében. Ehhez azonban szükséges, hogy az egyén elváltozásaival idôben megjelenjen az egészségügyi ellátásban is. Az orvoshoz fordulási attitûdök – azok ismerete és befolyásolása – meghatározóak lehetnek a betegség prognózisa szempontjából. Módszer: Retrospektív, keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk 18 év feletti MM-al diagnosztizált betegek körében (n=136), saját szerkesztésû kérdôívvel. A szociodemográfiai faktorok mellett vizsgáltuk a betegséggel kapcsolatos ismereteket, kockázati faktorokat, az általános és a jelen betegségre jellemzô orvoshoz fordulási szokásokat. A statisztikai elemzést egy- és többváltozós logisztikus regresszióval végeztük. Eredmények: Az elváltozás észlelésétôl számítva a betegek harmada keresi fel az orvost három hónapon belül, 40%-uk pedig csak egy vagy több év után. A latencia-növekedés összefüggést mutatott a helytelen egészség-magatartási faktorokkal és az alacsonyabb társas támogatottsági szinttel. Eredményeink rávilágítottak az elégtelen prevenciós tevékenységre is. Megbeszélés: Az orvoshoz fordulási attitûd befolyásolható faktorainak azonosítása, a célcsoport jellemzôinek feltárása révén egy a korai felismerést célzó, hatékonyabb intervenciós technika fogalmazható meg, mellyel javítható lenne az átlagnépesség problémával szembeni érzékenysége.
1 2

Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Népegészségtani és Epidemiológiai Tanszék, Pécs PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika, Sebészet, Pécs

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 42

Különszám

P124 Medulloblastoma gyógyszeres kezelése felnôtt korban
Tamás K., Petrányi Á., Végh É., Farkas M., Babics J., Németh H., Bodoky Gy.
Bevezetés és célkitûzés: A medulloblastoma egy hátsó scala tumor, melyre igen gyors növekedés jellemzô. A sebészeti beavatkozás sikere döntô a beteg túlélése szempontjából. Irodalmi adatok alapján a sikeres mûtét után alkalmazott sugár- és kemoterápia tovább javítja a túlélést, az 5 éves túlélés 50–60%. Jelen tanulmányunk célját az osztályunkon kemoterápiában részesült medulloblastoma miatt mûtött betegek terápiára adott válaszának értékelése képezi. Betegcsoport és módszer: Osztályunkon 2001. május és 2008. szeptember között 5 medulloblastomában szenvedô beteg részesült kombinált kemoterápiába. 4 betegnél adjuváns céllal, 1 betegnél recidíva miatt alkalmaztuk a kezelést. Eredmények: Az adjuváns alcsoportban 1 beteg még kezelés alatt áll, a kezelést befejezô 3 beteg átlagos össztúlélése 75 hónap (61–88), az 5 éves túlélés 100%, és mind 3 beteg tumormentes, rendszeres kontroll képalkotó vizsgálatok által igazoltan. A recidíva miatt kezelt beteg össztúlélése 37 hónap, a kezelés 9. hónapjában remisszió volt kimutatható MR-vizsgálat által. A kezelés 11. hónapjában gyors progresszió keletkezett, a recidíva diagnózis felállítását követôen 13 hónapra a beteg elhunyt. Következtetések: Adataink alapján, a kombinált kemoterápiának igen kedvezô túlélési eredménye van adjuváns alkalmazásban medulloblastomában szenvedô felnôtt betegeknél. Recidíva esetén is hatékonynak véleményezhetô, az észlelt objektív válasz, valamint össztúlélés alapján.
Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet, Onkológiai Osztály, Budapest

42

P125 Gliobastoma multiforme kezelési lehetôségei, a gyulai Megyei Onkológiai Központban Temodallal szerzett tapasztalataink
Nagy Á. K., Pikó B., Csiffári M., Bassam A., Laczó I., Szabó H., Groska E., Mózes Á., Vargáné Tamás R., Puskásné Szatmári K.
A primer agydaganatok lassú, de konzekvens incidencianövekedést mutatnak az elmúlt 10 év során. Emellett a tényleges betegszám is aggasztóan emelkedik. A terápiás alternatívák igen szerénynek bizonyultak. Néhány éve, a temozolomid bevezetése nyitott utat ezen betegek életének meghosszabbítása, az életminôség javítása terén, lehetôséget teremtve és nem utolsósorban idôt nyerve új eljárások kifejlesztésére, ami a primer agytumoroknál eddig abszolút limitáló tényezô volt. A gyulai Megyei Onkológiai Központban 2005–2008 során 53 beteget kezeltünk primer agytumorral, és sajnos közel ugyanennyit metasztázisok miatt. A grade IV-es betegek aránya ebbôl 40%. Az arra alkalmas esetekben, a temozolomiddal kezelt, és/vagy irradiált betegek száma az utóbbi két év során emelkedett. Megfigyelhetô a betegek progressziómentes és teljes túlélés javulása. Életminôségi mutatók a reagáló csoportban szembeötlôen jobbak, mely eredmény a hosszabb túlélés alatt sem csökken. A világon, több országban folynak ígéretes tanulmányok a biológiai válaszmódosítókkal történô kombinációk kifejlesztésére. Nagy reményeket fûzhetünk az eddig tabuként kezelt anti-VEGF-kezelések primer – esetleg nem csak gradus IV-es – agydaganatban történô alkalmazásához, nem beszélve az igen széles körben tanulmányozott tirozinkináz-gátlás számos lépcsôjének bevezetésérôl. Abban a reményben, hogy végre a szolid tumorok mostohagyermekeként kirekesztett agydaganatok kezelésében is történnek további elôrelépések, szeretnénk folytatni munkánkat, ezzel minél több betegünknek megadni az esélyt életük tényleges meghosszabbítására, emberhez méltó folytatására.
BMKT Pándy Kálmán Kórház, Megyei Onkológiai Központ, Gyula

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 43

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

P126 Út egy ismeretlen eredetû primer tumor diagnózisától az eredményes célzott biológiai terápiáig – esetbemutatás
Nagy T., Lang I., Szôke J.
Bevezetés: Az ismeretlen eredetû (occult) primer tumorok a rosszindulatú daganatok kb. 3%-át képviselik. Heterogén csoport, ahol a gondos primer tumorkeresés nem vezet eredményre. A rejtett primer tumorok felismerésében a legnagyobb segítséget az áttétek patológiai diagnosztikája adhatja. A tüdôrák világszerte a leggyakrabban elôforduló, valamint a daganatos halálozásért legnagyobb számban felelôs rosszindulatú daganatos megbetegedés. A tüdôrák halálozása tekintetében Magyarország világelsô. Míg a férfiak tüdôrák-elôfordulási gyakorisága az utóbbi években nem emelkedett, addig a nôk esetében a növekedés üteme töretlen. A várható 5 éves túlélés világviszonylatban 10–15%-os. Fejlôdés az utóbbi idôben a rövidebb távú túlélési mutatókban, a komplex terápiás eljárások alkalmazásában, a szupportív terápia fejlôdésében mutatkozik. Reményt keltôek a molekulárisan célzott terápia eredményei a nem kissejtes tüdôrák esetén. Esetismertetés: 53 éves dohányos nôbeteg bal alsó végtagi panaszai hátterében az érintett szerv szoliter csontléziójából történt biopszia szövettani vizsgálata 2006 januárjában mirigyhámrák csontáttétét igazolta. Primer tumor keresés: mellkasi+hasi+kismedencei CT-, nôgyógyászati, gégészeti, csontizotóp-, koponya MR- felsô gasztrointesztinális és kolonoszkópos vizsgálat, valamint mammográfia történt, melynek során a primer elváltozás nem került felismerésre. Csontmanifesztációjának palliatív – sugár+biszfoszfonát – kezelését követôen kiegészítô immunhisztológiai reakciók alapján primer tumorként elsôsorban tüdô-carcinoma lehetôsége merült fel 2006 februárjában. Elsô választású palliatív kezelésként gemcitabin+cisplatin kezelésben részesült, majd 3 ciklust követôen progresszió miatt terápiaváltás történt, 5 széria paclitaxel+carboplatin adásában részesült. Tartós állapotstabilitást, illetve kezelési szünetet követôen 2007. januári pulmonális progressziót követôen EGFR-pozitivitás alapján erlotinib-kezelést terveztünk, azonban az OEP egyedi méltányossági kérelem hosszú átfutási ideje miatt a paclitaxel+carboplatin kezelés reindukciójára kényszerültünk. Grade IV-es thrombocytopeniáját – 97%-ban fedett tct-ellenes HLA antitestek következtében – konzervatív módon rendezni nem lehetett. Spontán hematológiai rekonvaleszenciát követôen citosztatikus kezelést nem terveztünk. A beteg egyedi méltányossági kérelmének visszautasítását követôen adományból napi 150 mg erlotinib-keze-

lést kezdtünk 2007. április 26-án. A beteg TK-gátló kezelése jelenleg is – immár 17 hónapja – folyamatos, a beteg pulmonális állapota stabil, általános és erônléti állapota gyakorlatilag kifogástalan. 2007. szeptemberi molekulárpatológiai lelete: EGFR 21-es exon mutációja, K-RAS gén vad típusa alapján 2008 januárja óta gyógyszeres kezelése OEP-támogatott. Következtetések: A valóban hatékony szisztémás kezelésekhez elengedhetetlenül fontos a betegségek molekuláris patogenezisének ismerete. A tüdôrák kialakulásában kulcsfontosságú szerepe van az EGFR kóros aktivációjának. Célzott EGFR-gátló kezeléssel korábbi gyógyszeres kezelésekre rezisztens nem kissejtes tüdôrákos betegeknél is megfelelô hatékonyság érhetô el.
Országos Onkológiai Intézet, B. Belosztály, Budapest

43

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 44

Különszám

P127 Periampulláris rák és choledochokele situs inversus totalisban
Bencze V.1, Karlinger K.2, Tóth G.2, Istók R.3, Harsányi L.1
Bevezetés: A situs inversus totalis (SIT) ritka fejlôdési rendellenesség, becsült incidenciája kevesebb, mint 1/25–80 000. Az obligát praecancerosisnak tekintett congenitalis choledochokele elôfordulási gyakorisága 1/100 000–150 000. 1936–2006 között tíznél kevesebb alkalommal írtak le periampullárisan elhelyezkedô malignus daganattal szövôdött SIT esetet, köztük kettô volt bizonyítottan Vater-papilla kiindulású. Esetismertetés: 74 éves SIT anatómiájú férfi esetét ismertetjük, akinek obstrukciós icterusa hátterében a CT-kolangiográfia és ERCP vizsgálat elôször Vater-papilla szûkületet, majd 1 évvel késôbb carcinomát igazolt. Az eset ritkaságát az adja, hogy mûtét közben a pancreas-feji tumor mellett egy másik ritka fejlôdési rendellenességet, Todany I. típusú choledochokelet is találtunk. Pylorus-megtartásos pancreato-duodenectomiát, a hepatocholedochus reszekcióját és cholecystectomiát végeztünk, onkológiailag R0 értékkel. A szövettani vizsgálat grade II, T3, N0, M0 stádiumú adenocarcinomát igazolt. Megállapítások: (1) Az MR-kolangiográfia vizsgálat a mûtét elôtt fel nem ismert epeúti fejlôdési rendellenességet igazolhatta volna; ezért, ha ennek ellenjavallata nem áll fenn, elvégzését indokoltnak tartjuk. (2) A periampulláris rák, illetve az epeúti fejlôdési rendellenesség közötti oki összefüggést esetünkben nem tudtuk bizonyítani. (3) Az eset bemutatásával önmagukban is ritka kórképek ilyen társulásban eddig nem közölt együttállására hívjuk fel a figyelmet.
1 2 3

44

P128 Pericardialis összenövés – az intrapericardialis cisplatin-terápia hosszú távú következménye – Esetismertetés
Czegle I.1, Pozsonyi Z.1, Horváth A.1, Tóth É. K.1, Szepesi Á.2, Karádi I.1, Kocsis J.1
Egy 50 éves férfi esetét ismertetjük, akinél 2006. augusztusá-

Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem, II. sz. Pathológiai Intézet, Budapest

ban fáradékonyság, effort dyspnoe hátterében pericardialis tamponád igazolódott. Pericardiocentesist követôen a punctatum citológiai vizsgálata, illetve a bal subclaviumban levô megnagyobbodott nyirokcsomó aspirációs citológiai vizsgálata adenocarcinoma-áttétet igazolt. Primer tumor keresés során mellkas-CT-vizsgálaton a jobb tüdôhilust, a mediastinumot és a szívizomzatot is infiltráló kiterjedt tumoros szövetszaporulat igazolódott. A szisztémás kemoterápia mellett (hat sorozat gemzar+cisplatin protokoll szerinti kezelés) a beteg 2006. szeptemberében recidiváló pericardialis folyadék miatt intrapericardialis cisplatin-kezelésben részesült, a pericardialis drainen keresztül 72 órán át összesen 60 mg cisplatint juttattunk be. A beteg kontroll echokardiográfiás és mellkas-CT-vizsgálatain tamponádot okozó mennyiségû pericardialis folyadék többé nem jelentkezett. A beteg 2007. szeptember 23-án a bal kamrába törô tumorszövet okozta szívelégtelenség következtében exitált. Boncolása során a pericardium lemezei között fibrotikus összenövések látszottak, feltehetôen az intrapericardialis kemoterápia következtében. Ez a jelenség magyarázza azt a klinikai tapasztalatot, miszerint a pericardiumba juttatott citosztatikum késlelteti, sôt akár teljesen meg is elôzheti a pericardialis folyadék visszatelôdését áttétes daganatos betegek körében, nagyban hozzájárulva ezzel életminôségük javulásához.
1 2

Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Onkológiai Osztály, Budapest Semmelweis Egyetem, I. sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 45

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

P129 Folyamatos 5-fluorouracil infúzió alkalmazása során fellépô kardiotoxikus mellékhatások és megelôzésük
Németh H.1, Szegedi M.2, Sitkei É.2, Petrányi Á.1, Tamás K.1, Farkas M.1, Babics J.1, Bodoky Gy.1
Bevezetés: Az 5-fluorouracil (5-FU) nagy dózisú, tartós infú-

zió formájában történô alkalmazása egyre elterjedtebb. Az így kezelt betegek 6,7%-ánál jelentkezik az 5-FU kardiotoxicus hatása, ami leggyakrabban szívizom-ischaemia formájában nyilvánul meg. Az 5-FU kardiotoxicitás hátterében álló mechanizmusok csak részben tisztázottak. Kialakulásában feltehetôleg coronaria spasmus és az 5-FU myocardiumra és endotheliumra kifejtett toxikus hatása játszik szerepet. Módszer: Azok a betegek, akiknél korábban 5-FU kardiotoxicitás lépett fel, vagy fokozott kardiovaszkuláris rizikóval rendelkeztek, kardiológiai kivizsgálást követôen az elsô kemoterápiás ciklust az Országos Kardiológiai Intézetben, intravénás nitrát védelemben, EKG- és vérnyomás-monitorozás mellett kapták meg. Eredmények: Az elmúlt egy év során öt beteg kezelésére került sor az Országos Kardiológiai Intézetben. Az alkalmazott coronaria-tágító kezelés mellett a betegeknek szövôdménymentesen megadható volt a kemoterápia. A következô kezelésre már osztályunkon került sor transzdermális, vagy hosszú hatású orális nitrát készítmény alkalmazása mellett. Az esetlegesen fellépô mellkasi panaszok sublingualis nitráttal uralhatók voltak, cardialis szövôdmény nem alakult ki. Következtetés: Az 5-FU kezelés alkalmazása során fellépô kardiotoxikus mellékhatások kivizsgálása és kezelése fontos. Megfelelô monitorozás és kardiológiai gyógyszerelés mellett a folyamatos 5-FU infúziót tartalmazó protokollok biztonsággal alkalmazhatók.
1

45

P130 Mozgásszervi tünetek (immunológiai, illetve reumatológiai kórképek) formájában jelentkezô paraneopláziás szindrómák
András Cs.1, Dankó K.2, Juhász B.1, Tóth L.3, Szántó J.1
Célkitûzés: A paraneopláziák klinikai jelentôségének hangsúlyozása és osztályozása. A polymyositis/dermatomyositis (PM/DM) daganatokkal való társulásának vizsgálata 1985–2006 között gondozott 309 myositises beteg kapcsán. A klinikai sajátosságok, terápiás válaszreakció módosulásainak elemzése. Betegek és módszer: a DEOEC III sz. Belklinika Immunológiai szakrendelése által 1985 óta gondozott PM/DM-es betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: 103 DM beteg gondozása során 30 esetben jelentkezett daganatos megbetegedés. A betegek súlyos bôr- és izomtüneteket mutattak, melyek nem reagáltak a szokásos terápiára. Fôképpen a daganattal egy idôben jelentkezô esetekben sokkal agresszívebb immunszuppresszív kezelésre volt szükség. A daganat sikeres terápiája (mûtét, sugárterápia, kemoterápia) kedvezôen befolyásolta a bôr- és izomtüneteket. 206 PM-es beteg esetében 7 esetben észleltünk daganattal való társulást. Következtetés: A paraneopláziák felismerésének klinikai jelentôsége igen nagy. Sokszor megelôzik a tumorok felismerését, ezért jelzô értékûek lehetnek, felhívjuk a figyelmet azon esetekre, ahol kötelezô a tumoros kivizsgálás. A paraneopláziás szindrómák súlyosságának változása jelezheti a daganatok terápiára adott válaszát. Gyakran a paraneoplázia tünetei kedvezôtlenül befolyásolják a daganatos beteg életminôségét, emiatt felismerésük és kezelésük kiemelt fontosságú.
1 2 3

Fôvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelôintézet,

Onkológiai Osztály, Budapest
2

Gottsegen György Országos Kardiológia Intézet, Felnôtt Kardiológia Osztály, Budapest

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Onkológiai Tanszék, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, B. Belosztály, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pathológiai Intézet, Debrecen

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 46

Különszám

P131 Szolubilis tumorasszociált antigének szisztémás sclerosisban
Szekanecz É.1, Szekanecz Z.2, Szántó J.1, Antal-Szalmás P.3, Szamosi Sz.3, Szûcs G.3
A tumorasszociált antigének (TAA) a daganatsejtek mellett gyulladásos leukocytákon is megjelennek. Sejtfelszíni expreszsziójuk gyulladásban fokozott lehet. A sejtfelszínrôl leválva, szolubilis formában megjelennek a szérumban. Ezen TAA-k közül a CEA (CD66) család tagjai, a CA15-3, CA125, CA19-9 és CA72-4 szénhidrát láncokat is tartalmaznak, melyek részt vesznek az áttétképzôdésben és a gyulladás tovaterjedésében. Magunk és mások is kimutatták a CEA (CD66) család tagjainak fokozott expresszióját, és a CA19-9, CA15-3 és CA125 fokozott szérumkoncentrációját rheumatoid arthritisben. Néhány közlemény arra utalt, hogy a TAA-k termelôdése szisztémás sclerosisban (SSc) is fokozott lehet. Ezen tanulmányban Ssc-betegek és egészséges kontroll egyének szérumában meghatároztuk a tumormarkerértékeket, amit korreláltattunk a különbözô szervi manifesztációkkal és a CRP értékkel. 92 Ssc-beteg és 50 egészséges kontroll szérum TAA szintjét mértük. Szignifikánsan több Ssc-betegnél észleltünk abnormisan magas CA19-9 koncentrációt, mint a kontrolloknál. Hasonlót láttunk a CA125 és CA15-3 eseteiben is. Ami az abszolút szérumszinteket illeti, a CEA és a CA15-3 szérumszintje ugyancsak magasabb volt SSc-ben. A keringô TAA szinteket összefüggésbe hoztuk a vese- és tüdôérintettséggel, arthritisszel, ANA, anti-Scl70, anti-centromer autoantitest pozitivitással és a CRP-vel. Szignifikáns kapcsolatot találtunk a szérum CEA és CA19-9, valamint a CEA és CA15-3 között. A vesemanifesztáció korrelációt mutatott a CEA értékkel, CA15-3-al és CA19-9-el. A szérum CA15-3 érték szintén korrelált az ízületi érintettséggel, ANA-pozitivitással és CRP értékkel.
1 2 3

46

P132 Diagnosztikus és terápiás nehézségeink Castleman-betegség és Buschke–Loewnstein-tumor együttes elôfordulása esetén
Farczádi E.1, Dobó I.2, Kaszás I.3, Csomor J.4
Bevezetés: A Castleman-betegség az atípusos lymphoprolife-

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Onkológiai Tanszék, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Reumatológiai Tanszék, Debrecen Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Pathológiai

Intézet, Debrecen

rativ kórképek közé tartozik, melynek unicentrikus (lokalizált) és multicentrikus (szisztémás) formája ismert. A Buschke–Loewenstein-tumor (BL), mint óriás condylomatosis az anogenitalis régióban fordul elô, invazív növekedésû, és elhanyagolt esetekben lokálisan agresszív, nehezen kezelhetô. Etiológiaként számos tényezô közül leggyakrabban HPVvagy HIV-infekció, lokális gyulladás, krónikus irritáció játszik szerepet. Betegcsoport: 40 éves nôbeteg esete kapcsán a kórképek etiológiáját, patogenezisét, klinikumát és kezelési lehetôségeit mutatjuk be. Módszerek: A beteg anamnézisében gyermekkori baleset miatt kialakult paraplegia szerepelt. Egy éve jelentkezô visszatérô lázas állapot, fogyás, gyorsult süllyedés, késôbb anaemia kialakulása miatt más intézetben történt kivizsgálás. A tünetek hátterében IBD gyanúja merült fel, az ismételt kolonoszkópiás és rektoszkópiás vizsgálatokkal az anus körül condyloma acuminatum, illetve a rectum térszûkítô folyamata került leírásra. A szövettani verifikáció során nem specifikus gyulladásos folyamatot véleményeztek, malignitást nem sikerült igazolni. Sztenotizáló rectum-tumor diagnózisával irányították Kórházunk Sebészeti Osztályára, mûtéti megoldása céljából. Az anorectalis régióban észlelt, kiterjedt, lokálisan invazív, a perirectalis szöveteket is infiltráló, és abscendáló elváltozásból újabb szövettani mintavétel történt. A hisztológiai lelet alapján a perianalis régióban condyloma acuminatumot és a rectum verrucosus carcinomáját diagnosztizáltuk. Továbbá, a laboratóriumi eltérések és az elvégzett sternum punkció alapján lymphoproliferativ kórkép egyidejû fennállása is felme-

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 47

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

rült. Multidiszciplináris team a passage biztosítása céljából anus sigmoideus felhelyezését javasolta, preoperatív sugárterápia tervével. Staging vizsgálatként végzett PET-CT során a már ismert, lokálisan elôrehaladott rectum-tumor mellett hasi, kismedencei és bal oldali inguinalis lymphadenomegaliát írtak le. Inguinalis nyirokcsomóból történt szövettani vizsgálat angiofollicularis nyirokcsomó hiperpláziát igazolt. Irodalmi adatok alapján a Castleman-betegség kezeléseként rituximab–CHOP kezelést, az anorectalis carcinoma kezelésére 5-fluorouracil és cisplatin citotoxikus kombinációt alkalmaztunk. Eredmény: Castleman-betegség és BL tumor diagnózisok felállítását követôen elsôdlegesen a lymphoproliferativ betegséget kezeltük és PET-CT-vizsgálattal igazolt remisszió következett be. Ezt követôen a rectum verrucosus carcinomája miatt neoadjuváns céllal kemoterápiát kezdtünk. Az ismétlôdô agranulocytosisok és következményes lázas állapotok ideje alatt a perirectalis fekélyek és fistulák antibiotikus terápia ellenére is progrediáltak, emiatt a további citotoxikus kezelésektôl elálltunk. Következtetés: A két kórkép együttes elôfordulása ritka. Az alkalmazott kezelés hatására ugyan a generalizált lymphadenomegalia regressziója alakult ki, azonban a lokálisan kiterjedt nekrózissal szövôdô, szubkután szöveti infiltrációt okozó verrucosus carcinoma a kuratív terápiás lehetôségeket erôsen korlátozta.
1 2 3 4

47

P133 20 különleges eset a kecskeméti Onkoradiológiai Központ betegcsoportjából
Markó L., Gábor G., Hajnal L.
A kecskeméti Onkoradiológiai Központ 10 éves anyagából 10

Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Onkológiai Osztály, Budapest Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Sebészet, Budapest Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Pathológiai Intézet, Budapest Semmelweis Egyetem, I. sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

olyan esetet mutatunk be, akiknél neoadjuváns kezelés kapcsán cCR alakult ki emlô-, rectum-, oesophagus-tumoroknál és a reszekciós vagy csonkoló mûtétektôl eltekintettünk. A klinikai onkológia nemzetközi ajánlásai – az Onkoterápiás Protokoll – és az Egészségügyi Minisztérium Szakmai protokollja szerint minden betegnél mûtétet kellett volna indikálni. Miként alakult ezen 10 beteg sorsa? Legalább 4-5 éves utánkövetés kapcsán próbálunk választ adni arra, hogy helyesen döntöttünk, vagy hibáztunk? Másik 10 eset CRC-s beteg. A reszekciós mûtét után mindegyik Dukes A stádiumnak bizonyult. Ezen 10 beteg követése kapcsán észlelt nem várt történésekrôl szeretnék beszámolni. Betegeink kórtörténetét elemezve felmerül a kérdés, hogy elegendô-e figyelembe venni a szakmai protokollok ajánlásait? Vagy egyénre szabottan kell-e megtervezni az IHC-leletek alapján az adjuváns kezelést azoknál a betegeknél, akiknél nem is ajánlott az utókezelés? Az ilyen, nem szokványos terápiás döntések kialakításában csakis onco-teamek határozhatnak. Kecskeméten hetente 4 nap ülésezik 5 típusú onkológiai szakbizottság. Évente 2600 beteg terápiás tervérôl döntenek. Az onkológiai szakbizottságok mûködésének számos gyakorlati problémája van: nincs egységes központi szabályozása, számos részletkérdés a mai napig vitatott. Szakmai és jogi szabályozás bevezetése is megfontolandó lenne.
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza SZTE Oktató Kórház, Onkoradiológia, Kecskemét

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 48

Különszám

P134 Colorectalis májáttétek gyógyszertartalmú embolizációs gyöngyökkel végzett intraarteriális kemoembolizációjával szerzett elsô hazai tapasztalatok
Bánsághi Z.1, Magyar T.2, Tóth A.1, Vas M.2, Lôbl T.2
Cél: A primer májdaganatok esetében a transzarteriális kemo48

és a gyakorlati tapasztalat alapján képes alacsony szérum drogkoncentráció mellett, elhúzódó és magas tumorszöveti gyógyszerszintet biztosítani. Colorectalis daganatok májáttétei esetén (is) eredményessége ott várható, ahol egyszerre van jelen a daganat artériás hozzáférhetôsége és a gyógyszerérzékenysége. A DEB-TACE során a fájdalomcsillapításra és a Lipiodol-TACE-hoz képest pontosabb lokalizációra nagy hangsúlyt kell fordítani.
1 2

Fôvárosi Onkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Radiológia, Budapest Fôvárosi Onkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Onkológia, Budapest

embolizáció (TACE) magas evidenciájú, túlélést növelô palliatív módszer. Bár a colorectalis daganatok májáttéteinél ilyen világos evidenciák még nem állnak rendelkezésünkre, a módszert világszerte elterjedten használják ilyen esetekben is. Az elmúlt 4 évben számos klinikai vizsgálat zajlott olyan embolizációs partikulumokkal, melyek képesek az általunk választott citosztatikumok felszívására, magukba zárására, majd a daganat érrendszerébe történô transzkatéteres beadásuk után a lassú gyógyszerkibocsátásra (DEB-TACE). Ez a technika a targeted terápiák egyik elsô képviselôje. A HCC kezelése esetén a módszer középtávú eredményei igen jók és jól dokumentáltak (Precision V trial). Elôadásunkban a nemzetközi gyakorlatban még kevésbé vizsgált (de jóval nagyobb problémát jelentô), colorectalis daganatok májáttéte esetén használt irinotecan DEB-TACE-val szerzett elsô hazai tapasztalatainkat ismertetjük. Módszer: 2008. január 1. és augusztus 8. között összesen 11 betegnél szisztémás kemoterápia alatt bekövetkezett progreszsziót követôen összesen 20 alkalommal 100-100 mg irinotecant adtunk be szuperszelektíven intraarteriálisan 250–350 ␮m átmérôjû polivinil anyagú, sphericus embolizációs gyöngyökben (DCBead, Biocompatibiles). Amennyiben lehetséges volt, a kezelést 3 hetente ismételtük meg, maximum 3 alkalommal. Eredmények: Technikailag valamennyi beavatkozás eredményes volt. 30 napon belüli haláleset nem fordult elô. Major szövôdmény nem volt. Ugyanakkor a DEB-TACE valamennyi esetben fájdalmasabb volt, mint a konvencionális LipiodolTACE. Azokban az estekben, ahol a daganatnak angiográfia során volt kimutatható arteria hepatica felôli ellátása (3 beteg), 66%-ban értünk el CT-kontroll alapján CR-t (módosított RECIST). Egy alkalommal kiterjedt nekrózis alakult ki ép májterületen is, a nem kellôen fokuszálható kezelés szövôdményeként (panaszt nem okozott). Összefoglalás: A DEB-TACE mint a targeted lokoregionális terápia új képviselôje primer és áttéti májdaganatok esetén is biztonságosan használható eljárás. Az elméleti megfontolások

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 49

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

P135 Tüdôdaganatok rádiófrekvenciás ablációja
Bánsághi Z.1,2, Magyar T.3
Cél: A tüdôdaganatok kuratív sebészi terápiájának, valamint a

külsô sugár- és intravénás kemoterápia fejlôdésének ellenére az átlagos 5 éves túlélés ma sem haladja meg a 15%-ot. Az inoperábilis esetekben alkalmazható ablációs módszerek közül világszerte a rádiófrekvenciás daganatroncsolásból (RFA) végzik a legtöbbet, a beavatkozási szám meredeken emelkedik. Hazánkban eddig – elsôsorban finanszírozási gondok miatt – csak limitált számú mellkasi RFA kezelés történt. Referátumunkban beszámolunk a mellkasi RFA jelenlegi indikációjáról, technikájáról és a nemzetközi, középtávú eredményekrôl. Ismertetjük az intézetünkben szerzett kezdeti tapasztalatokat. Kiemelten foglalkozunk az RFA és a sugárterápia, valamint az RFA és a tüdô-TACE kombinációs lehetôségeivel. Módszer: Utólagos adatgyûjtés az intézetünkben 2004– 2008 között 8 betegen végzett 9 CT-vezérelt mellkasi ablációról. Eredmények: Kezeléssel összefüggô haláleset vagy súlyos szövôdmény nem volt. Egy esetben progressziót, 5 esetben parciális remissziót, 2 esetben komplett remissziót kaptunk. Összefoglalás: A nemzetközi adatok alapján a mellkasi (tüdô) RFA biztonságos, jól reprodukálható, túlélést növelô terápiás eljárás inoperábilis esetekben. Az 5 éves túlélés 27 és 57% közötti. A mortalitási és morbiditási adatok jobbak, mint operatív ellátás esetén. Következtetés: A RFA hazánkban is része kell legyen a tüdôdaganatok team szemléletû onkológiai ellátásának.
1 2 3

49

P136 Irinotecan-eluting beads és doxorubicin-eluting beads alkalmazása primer máj-carcinomában vagy béltumor májmetasztázisai esetén
Magyar T.
A környezô országokban, különösen Nyugat-Európában már

Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Radiológia, Budapest Labscreen diagnosztikus KFT., Péterfy telephely, Budapest Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Onkológia, Budapest

évek óta sikeresen, szinte rutinszerûen alkalmazzák válogatott esetekben a DEB-TACE, illetve IEB-TACE kezelést, azonban országunkban csak az elmúlt évben került elsôsorban alkalmazásra. Ennek egyik oka talán az angiográfiás lehetôségek korlátozott volta, míg egyéb ok lehet a speciális citosztatikumot tartalmazó „gyöngyök” kevésbé ismert módszere. Kórházunkban 9 betegnél próbáltuk meg alkalmazni ezt a speciális módszert, amellyel az involvált helyek hosszú távú citosztatikus expozícióját értük el szisztémás mellékhatások nélkül. Néhány betegnél helyi, lokális mellékhatást, elsôsorban fájdalmat észleltünk, de ezek néhány napos fájdalomcsillapítás, jegelés mellett megszûntek. A kezelt betegek közel 80%-ánál jó response-arányt észleltünk. Természetesen a beavatkozáshoz több szakember együttmûködése szükséges, és kiemelt szerepe van az angiológusnak, hiszen a hatékonyság eléréséhez szuperszelektív angiográfiás beavatkozás az alapfeltétel. A jövô lehetôsége lehet, hogy nemcsak a májban elôforduló daganatokra és metasztázisokra ható vegyületek kerülnek kiszerelésre, hanem más szervekbe, például vese, tüdô vagy lágyrészek daganatában is hatékony kemoterápiás gyógyszereket alkalmazunk hasonló technológiával, megfelelô farmakokinetikai és farmakodinámiás feltélelek mellett.
Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Onkológia, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 50

Különszám

P137 Extrahepatikus és hepatikus RFA használata daganatos betegek körében
Magyar T.
Az elmúlt négy év során több mint 50 alkalommal alkalmaz-

50

tunk rádiófrekvenciás tumorablációt máj manifesztáció esetén és 22 esetben extrahepatikus manifesztációban. A máj eseteiben az indikációk, a lehetôségek jól körülhatároltak, míg az extrahepatikus esetekben nagyon sok szubjektív tényezôt kellett figyelembe vennünk. A leggyakoribb ok, ami miatt extrahepatikus rádiófrekvenciára került sor, az a fájdalmas nyomási tüneteket okozó elváltozások, valamint a kettôs tumor esetében a beteg kímélése (tüdô és mellékvese/vese), vagy a lehetôség tüdôdaganatok esetében, hogy az elváltozást operálhatóvá tegyük. Elôfordult, hogy betegünk nem volt hajlandó belemenni az emlôablációba, illetve az altatást nem vállalta aneszteziológus, vagy kilátástalannak, értelmetlennek tûnt a sebészeti beavatkozás. Ezekben az esetekben a rádiófrekvencia megfelelô ablatív módszernek bizonyult és az onkológiai lehetôséget tükrözte, hogy végül mindkét beteg mégis mûtétre került. A beavatkozások során lényeges szövôdményt nem észleltünk, és számuk még a hepatikus eseteknél is kisebb és jelentéktelenebb volt, amely talán a speciális anatómiai viszonyoknak köszönhetô. A beavatkozásokat nehezítette, hogy ezeket az OEP nem finanszírozta, így a beavatkozást önköltséggel lehetett elérni, vagy ajándék tûvel, esetleg valamilyen ügyeskedéssel. Az extrahepatikus rádiófrekvenciás abláció biztosan nem helyettesíti a sebészeti beavatkozást, azonban bizonyos esetekben a beteg életminôségét és komfortérzetét jelentôsen javíthatja.
Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet és Baleseti Központ, Onkológia, Budapest

P138 Világossejtes veserák hasnyálmirigyáttéteinek elôfordulása saját betegcsoportunkban
Németh Zs.1, Zolnai Zs.2, Molnár B.3, Boér K.1
Bevezetés: A pancreas áttéti daganatával nagyon ritkán találkoznak a klinikusok. Irodalmi adatok szerint az összes hasnyálmirigytumorok csupán 2%-a áttétes daganat. Leggyakrabban a vesesejtes carcinoma és a melanoma malignum ad áttétet a pancreasba. A világossejtes vese-carcinomák kb. 2,8%-ában alakul ki metasztázis a hasnyálmirigyben, általában évekkel a nephrectomiát követôen. Az elsôdleges daganat eltávolítása és a hasnyálmirigyáttét diagnosztizálása között eltelt idô átlagosan 8 és fél év. Betegcsoport és módszer: Két (1 férfi, 1 nôbeteg) vesesejtes carcinoma miatt operált betegünk esetét mutatjuk be. Az esetek kapcsán elemezzük a kórkép patogenezisét, patológiai és klinikai jellemzôit, kezelési lehetôségeit, és áttekintjük a megbetegedés irodalmát. Mindkét beteg esetében évekkel a nephrectomiát követôen a kontroll képalkotó vizsgálatok a hasnyálmirigy térszûkítô folyamatát mutatták ki. A vesesejtes carcinoma diagnózisa és a hasnyálmirigyáttétek észlelése között eltelt idô átlagosan 12,5 év volt. Mindkét esetben elsôsorban primer pancreas carcinoma lehetôsége merült fel mint második primer tumor. Tekintettel arra, hogy más lokalizációban metasztázisra utaló jel nem volt, mûtét mellett döntöttünk. Preoperatív ultrahangvezérelt finomtû-biopszia kapcsán nyert citológiai minta egyik esetben sem volt informatív. Egy esetben a beteg a tervezett mûtéti megoldásba csak 4 hónappal késôbb egyezett bele, amikor már fáradékonyság, fogyás jelentkezett.

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 51

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

Eredmények: A pancreas térszûkítô folyamata, második primer tumor gyanúja miatt történt exploratio 2 betegnél. Mûtét közben környezeti propagatiót egyik esetben sem észleltek. A mûtétek típusát tekintve pancreas test-farok- és fej-test reszekció történt. A hisztológiai leletek mindkét esetben világossejtes veserák áttétét igazolták. A férfi betegnél a tervezett total pancreatectomia helyett csak a pancreas fej-test reszekciója volt kivitelezhetô technikai okok miatt. Az R0 reszekciót megkérdôjeleztük, viszont a tervezett PET-CT-vizsgálatot nem engedélyezték. Emiatt 6 ciklus immunterápiát (interferon alfa-2a és vinblastin kombináció) alkalmaztunk. A nôbeteg esetében az onco-team obszerváció mellett döntött. A betegek jelenleg is tünet- és panaszmentesek (12 illetve 15 hónapja). Következtetések: A metasztatikus veserákban szenvedô betegek hosszú távú prognózisa rossz, ezzel szemben a hasnyálmirigyáttétek esetében – amennyiben mûtét végezhetô – a betegek életkilátása sokkal kedvezôbb. Akár évekkel, évtizedekkel az RCC diagnózisa után is alakulhatnak ki áttétek. A betegek hosszú távú követése során tünetmentes állapotban diagnosztizálhatunk és kezelhetünk szoliter áttéteket vagy második primer tumort, és ezáltal nagymértékben javulhat a betegek életminôsége és életkilátása. Esetismertetésünkkel a ritka kórképekre és az onkológiai betegek hosszú távú utánkövetésének fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet.
1 2 3

51

Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Onkológiai Osztály, Budapest Fôvárosi Onkormányzat Szent János Kórháza, Pathológiai Intézet, Budapest Semmelweis Egyetem, Sebészeti Klinika, Budapest

P139 Uroonkológiai Centrum: 9 év 6000 kezelésének tapasztalata
Szûcs M., Mavrogenis S., Riesz P., Romics I.
Az urológiai daganatok kezelése összetett feladat. A sebészeti kezelés legtöbbször egyéb kezelésekkel egészül ki, amelyet megelôzô onco-team döntése határoz meg. Betegcsoport és módszer: A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján 1999–2008 között 535 betegnél közel 6000 szisztémás kemoterápiát végeztünk. A heredaganatok kivételével valamennyi urológiai daganat kezelése feladatunk. Az elôadás kitér a különbözô daganatok kezelésekor alkalmazott terápiás sémákra és a komplex kezelés elônyeire. Következtetések: A több szakma részvételével mûködô onkológiai centrum az urológiai betegek kezelésében is meghatározó elônyt jelent.
Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 52

Különszám

P140 Hólyag-carcinoma gyorsan recidiváló intratrachealis metasztázisának lokális kezelése. Kazuisztika
Lantos Á.1, Valkó L.2, Pápay J.2, Gévai E.1, Gyulai M.1, Patonay P.3, Egerszegi S.3, Pénzes I.2, Tolnay E.1
A 77 éves gépészmérnöknél 16 éve történt hólyagtumor

52

miatt hólyageltávolítás. A szövettan papillaris transitiocellularis carcinoma volt. 2008 júliusában nehézlégzés, haemoptoe jelentkezett. A mellkas rtg-felvételén kiszélesedett mediastinum, bronchofiberoszkópia során a tarchea alsó harmadának 70%-os szûkülete látszott. Merev bronchoszkóppal intubálva a lágy, mérsékelten vérzékeny tumorszövetet kevés elektrokoaguláció után excisorral eltávolítottuk. Az ennek során vett anyag immunhisztokémiával is alátámasztott lelete transicionalis sejtes tumort mutatott. 3 héttel késôbb, a tervezett kemoterápia elôtt ismét nyugalmi dyspnoe és stridor jelentkezett. A tumor a trachea lument ismét csaknem teljesen elzárta. Narkózisban történt merev csöves beavatkozással a trachea lumen átjárhatóvá vált, a beteg légzési panaszai átmenetileg teljesen megszûntek. Ezután a beteg afterloading kezelésben részesült. A hólyag-carcinoma intratrachealis megjelenése, a késôi megjelenés és a gyors recidíva szintén szokatlan.
1 2 3

P141 Lázas neutropenia primer profilaxisa pegfilgrastim-szupportációval az osztály gyakorlatában
Boér K., Pap M.
Bevezetés: A kombinált citotoxikus kezelések szövôdményei

Tüdôgyógyintézet, Törökbálint, Onkológiai Osztály, Törökbálint Semmelweis Egyetem, Budapest Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza, Budapest

dózisredukcióhoz és/vagy a terápia halasztásához vezethetnek. A granulocyta-kolónia-stimuláló faktorok profilaktikus alkalmazásával jelentôsen csökkenthetô a neutropenia és a lázas neutropeniák kockázata. A pegfilgrastim bevezetésével megváltozott a G-CSF alkalmazának gyakorlata osztályunkon, a szekunder profilaxis mellett primer profilaxis céljából is alkalmazzuk olyan kombinációs kemoterápiák esetében, ahol a lázas neutropenia kockázata magas. Betegcsoport és módszer: A szerzôk 2006. január és 2008. augusztus között emlôtumor miatt kezelt betegek primer pegfilgrastim-profilaxisát elemezték 115 beteg adatainak feldolgozásával. A kombinált citotoxikus kezeléseket 21 napos ciklusokban alkalmazták. A pegfilgrastim (Neulasta®) injekciót a kemoterápia beadását követô 24. órában adták be, szubkután, 6 mg-os dózisban. A betegeket a 7. napon minden esetben visszarendelték kontroll vérképvizsgálatra, ellenôrizték a fehérvérsejt- és az abszolút neutrofilszámot. Az alkalmazott kemoterápiás protokollokat a TAC, AC/EC-TXT/TAX, FEC120-TXT, FE75C képezték. Az adjuváns kezeléseket elemezték, TAC: 16 beteg, átlagéletkor 56,9 év (35–75 év), FEC100-TXT: 6 beteg, átlagéletkor 37,6 év (32–42 év), AC/EC-TXT: 16 beteg, átlagéletkor 53,71 év (32–71 év), AC/EC-TAX: 21 beteg, átlagéletkor 56,57 év (42–71 év), FEC75: 42 beteg, átlagéletkor 59,20 év (38–75 év), AC/EC: 14 beteg, átlagéletkor 68,8 év (62–75 év).

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 53

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

Eredmények: A pegfilgrastim primer profilaxis elsôsorban

TAC (75%), FEC100-TXT (100%), AC/EC-TXT (40%), FEC75 (19,5%) kemoterápiák esetében került alkalmazásra. Olyan protokollok esetében, ahol irodalmi adatok alapján nem túl magas a lázas neutropenia kockázata, 65 évesnél idôsebb betegeknél jött szóba a primer profilaxis. Pegfilgrastrim adását követôen a neutropenia nem volt olyan súlyos fokú, mint anélkül (általában grade 1 és 2). Grade 4-es fokozatú neutropenia a betegek 20%-ában alakult ki, és átlagban 2-3 napig tartott. Lázas neutropenia 10%-ban alakult ki, ezekben az esetekben hospitalizáció és antibiotikum adása történt. A soron következô kezeléseknél a kemoterápia dózisredukciója nem vált szükségessé. A leggyakoribb mellékhatás a csont- és izomfájdalom volt, fôleg az elsô 1-2 napban jelentkezett, nem szteroid gyulladáscsökkentô (diclofenac per os), illetve tramadol per os szintén hatásosan szüntette a panaszokat. Fejfájás a betegek 5%-ánál jelentkezett. Egy esetben minden injekciót követôen mellkasi fájdalom jelentkezett, EKG-vizsgálattal viszont kóros eltérést nem észleltek. Extrém leukocytosis 2 betegnél alakult ki (max. leukocyta-szám 62 G/l volt). Következtetések: Primer profilaxist olyan citotoxikus kezelések után alkalmaztak, ahol irodalmi adatok alapján magas a neutropenia és a lázas neutropenia kockázata, illetve 65 évnél idôsebb betegeknél. Eddig nem közölt mellékhatást nem észleltek, a mellékhatások megegyeztek az irodalomban és az alkalmazási elôírásban jelzett várható mellékhatásokkal. Azokban az esetekben, ahol a primer profilaxis során is elôfordult neutropenia, a fehérvérsejt- és granulocyta-szám csökkenése nem volt olyan mértékû, mint azokban az esetekben, ahol nem alkalmaztak profilaxist. A 4-es fokozatú neutropenia rendszerint rövid idôn belül rendezôdött, és csak az orvosban váltott ki anxietast. A profilaxis adatai, és az osztály gyakorlatában elôfordult lázas neutropeniás epizódok alapján megállapítható, hogy pontos rizikóbecslést kell végezni, és minden olyan esetben, ahol magas az FN rizikója, primer G-CSF-profilaxist kell alkalmazni.
Fôvárosi Önkormányzat Szent János Kórháza, Onkológiai Osztály, Budapest

53

P142 Az onkológiai betegek hányáscsillapításának pszichés vonatkozásai
Ruzsa Á.1, Kolonics Zs.1, Lôcsei Z.2
Bevezetés: A hányáscsillapítás a szolid tumorok kezelésében

általánosan használt agresszív, emetogén kemoterápiás protokollok okán, prioritást élvez az onkológiai szupportációban. A sikeres hányáscsillapítás az ondasetronok általános alkalmazásával korrelál. A polikemoterapizált betegek, a korai stádiumú és terminális állapotú betegek éppúgy szenvednek az onkológus számára nehezen kezelhetô pszichés faktorokkal modulált hányás miatt. Anyag és módszer: Retrospektív elemzést végeztünk 2007. február 1.–2007. december 31-ig kezelt betegeink kórlapjainak áttekintésével. A szokásos hányáscsillapítás: 8 mg ondasetron injekció rövid infúzióban: 100 ml fiziológiás sóoldat a kemoterápia megkezdése elôtt. Eredmények: A Zala Megyei Kórház Onkológiai osztályán a fenti idôszakban 6625 esetben végeztünk kemoterápiás kezelést. Összesen 66 betegnél észleltünk pszichés okra visszavezethetô hányást. A betegek elmondása szerint a hányingert, hányást a kezeléstôl való félelem, az onkológiai osztály „szaga”, a kezelôszemélyzet látványa, a családi-szociális problémák indították el. Megbeszélés, következtetés: A csekély számú pszichés okra visszavezethetô hányás részben a megfelelô hányáscsillapítással függ össze, részben a retrospektív elemzés módszerével. A betegek bemondása alapján dokumentáltuk ezeket az eseteket a kórlapokban. A következôkben kérdôíves módszerrel tervezzük vizsgálni a hányás pszichés vonatkozásait a hatékonyabb kezelés érdekében.
1 2

Zala Megyei Kórház, Onkológiai Osztáy, Zalaegerszeg Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Sugárterápia Tanszék, Pécs

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 54

Különszám

P143 Aprepitant a tüdôrák erôsen emetogén kemoterápiája okozta hányinger és hányás megelôzésében
Tamási L., Müller V., Magyar P.
A nagy dózisú cisplatint tartalmazó kemoterápia – a kortikoszteroid és 5-hydroxytryptamin(3) receptor antagonisták hozzáférhetôsége mellett is – a betegek jelentôs részében hányingert és hányást okoz. A neurokinin-1 receptor antagonista aprepitant standard antiemetikus profilaxishoz való hozzáadása az ilyen szempontból panaszmentes betegek arányát 15–20%-kal emeli. Az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság új irányelve az 5-hydroxytryptamin(3) receptor antagonista–dexametazon–aprepitant kombináció alkalmazását javasolja erôsen emetogén kemoterápia mellett. A jelen elemzés az aprepitant alkalmazásával kapcsolatosan 10 beteg esetében szerzett elsô tapasztalatainkat összegzi. Valamennyi beteg esetében a korábbiakban az adott összetételû, elsô vonalban adott, nagy dózisú cisplatint tartalmazó, magasan emetogén kemoterápia több alkalommal hányást okozott. Aprepitant mellett az ismertetett 10 beteg esetében a kemoterápia folytatása ellenére hányás nem jelentkezett. Hét beteg gyakorlatilag teljesen tünetmentessé vált, mind a korai, mind pedig a késôi emetikus tünetek tekintetében. Két beteg esetében a továbbiakban a késôi szakban enyhe émelygés fennmaradt, egy beteg enyhe hányingert említett a továbbiakban, hányás nélkül. Kis betegszámon szerzett saját tapasztalataink alapján az aprepitant a tüdôrákos betegek szupportációjában segítséget nyújt.
Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika, Budapest

54

P144 Megestrol-acetát: egy valószínû hatásmechanizmus ismertetése
Juhász K.
A cachexia a daganatos halálozás 20%-ában közvetlen halál-

ok, gyógyszeres kezelése nem megoldott, a táplálásterápia részben vagy egészében sikertelen maradhat. A DC etiológiája egészében mai napig sem tisztázott, bár számtalan humoralis mediátorról bizonyosodott be, hogy hozzájárulnak kialakulásához, illetve fenntartásához, pl. citokinek, tumorfaktorok, hormonok, neuropeptidek és neurotranszmitterek. Egyik leghatásosabb terápia számtalan irodalmi adattal (és saját tapasztalattal) alátámasztottan a megestrol-acetát (MA), p. os alkalmazható progeszteron-származék, stimulálja az étvágyat, eredményezi a súlycsökkenés megállását, illetve a súlynövekedést. Hatásmechanizmusa azonban ismeretlen. Korábban a DC patomechanizmusának középpontjában a citokinek, tumorfaktorok által okozott perifériás anyagcserezavar állt, ami fehérje és zsír lebontásához vezet. A legfrissebb kutatások szerint alapvetôen károsodik a táplálékfelvétel szabályozása, a DC bonyolult patomechanizmusáról szóló új adatok, illetve szemlélet megértésében segít a hypothalamus–neuropeptid tengely megismerése. A poszter az MA valószínûsíthetô hatáspontjára fokuszált. Állatkísérletekben az MA blokkolja a Ca-csatornákat a hypothalamus ventromedialis nucleusában (VMN), amely felelôs a táplálékfelvétel szabályozásáért, bilaterális léziója, ill. tumora megszünteti a leptin hatását. A leptin a hypothalamus effector hormonja, adipocytákból szekretálódik, a test zsírtömegének állandóságát szabályozza, szérumszintje szorosan korrelál a test zsírtömegével, hiányában az étvágy és a testsúly jelentôsen fokozódik. A citokinek DC-ben perifériás hatásaikon túl centrális támadáspontokon is hatnak, gátolják a hypothalamusérzékelte leptinszint csökkenését, ezáltal elmarad a zsírtömegcsökkenés leptin által indukált étvágyfokozó hatása.
Fôvárosi Önkormányzat Péterfy S. utcai Kórház-Rendelôintézet, Onkológia, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 55

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

P145 Rehabilitációs onco-team (egyéves tapasztalatok Hódmezôvásárhelyen)
Pepó J., Nagy B.
A rehabilitációs onco-team olyan szakmai fórum, mely a

daganatos betegek rehabilitációjában jártas szakemberek tevékenységét koordinálja, a daganatos betegek gyógyítását szolgáló társszakmák munkáját támogatja, a kórház osztályainak, szakambulanciáinak, háziorvosi rendelôknek együttmûködését katalizálja. Feladata az onco-team által elrendelt terápia mellett olyan szakszerû kiegészítô kezelések biztosítása, melyek a daganatos betegek testi-lelki „gyógyulása” érdekében kívánatosak (pl. fájdalomcsillapítás, pszichés támogatás, diétás tanácsadás, protetikai és gyógyászati segédeszköz-ellátás, táplálás, otthoni betegápolás stb.) A team tagjai és feladatai: onkológus szakorvos (fájdalomcsillapítás, irányítja a team munkáját). Pszichológus (pszichológiai támogatások nyújtása, krízishelyzetek kezelése, gondozás). Gyógytornász (a beteg aktuális vázizom-rendszeri állapotának felmérését követôen az elérhetô maximális mozgásfunkciók helyreállítása). Dietetikus (tápláltsági állapot, étkezési szokások felmérését követôen tanácsadás, az étrend felépítése). Szociális munkás (az életkörülmények feltérképezése, szociális segélyek intézése). Protetikai specialista (a betegek egyéni igénye szerinti segédeszköz-ellátás). Hospice szolgálat, házi betegellátó szolgálat: a team által javasolt ápolási stb. feladatok ellátása a beteg háziorvosa és az onkológus szakorvos közremûködésével.
Erzsébet Kórház RI, Onkológiai Osztály, Hódmezôvásárhely

P146 Claudinok szerepe pancreas-eredetû mucinosus cysticus tumorok progressziójában
Korompay A.1, Borka K.1, Tihanyi B.2, Szabó E.1, Székely B.3, Tihanyi T.2, Kiss A.1, Schaff Zs.1
Bevezetés: A claudinok (CLDN) a tight junctionok fontos fehérjéi. Megváltozott mennyiségüket számos daganatban kimutatták. Pancreas adenocarcinomákban a CLDN-4, endokrin tumorokban a CLDN-3 túlprodukciója ismert. Célunk volt a claudin-expressziós mintázat összehasonlítása benignus, borderline és malignus mucinosus cysticus pancreas-daganatokban. Anyag és módszer: CLDN-1,-2,-3,-4 és -7 expresszióját vizsgáltuk immunhisztokémiai és RT-PCR módszerrel 12 benignus, 11 borderline és 5 malignus cysticus tumorban. Eredmények: A CLDN-1,-4 és -7 fehérjék a borderline tumorokban köztes expressziót mutattak a benignus és malignus tumorokhoz viszonyítva. A CLDN-4 termelése szignifikánsan emelkedett volt az adenocarcinomákban a jóindulatú és borderline tumorokhoz képest. A CLDN-1,-2,-4 és -7 mRNSexpressziójának emelkedését figyeltük meg a benignus, borderline és malignus csoportban a dignitás rosszabbodásával. A CLDN-4 és CLDN-7 mRNS-expressziója a malignus csoportban szignifikánsan magasabb volt a benignus csoporthoz képest. CLDN-3 fehérje expressziója egyik csoportban sem volt detektálható. Következtetések: A CLDN-3 fehérje hiánya a cysticus pancreas-tumorok exokrin eredetét támasztja alá. Eredményeink hozzásegíthetnek ahhoz, hogy a borderline csoportba tartozó, magasabb rizikójú betegek könnyebben kiszûrhetôkké és monitorozhatókká váljanak. Mivel a C. perfringens enterotoxinja citotoxikus és citolitikus hatású, a CLDN-4-expresszió alapját képezheti target-orientált terápiának.
1 2 3

55

Semmelweis Egyetem, II. sz. Pathológiai Intézet, Budapest Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem, Onkotherápiás Klinika, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 56

Különszám

P147 Pulmonális carcinoid tumor és primér hörgôrák együttes elôfordulása
Temesi G.1, Fillinger J.2, Csekeô A.3 Juhász E.1
A 68 éves panaszmentes férfibeteget 2008-ban ernyôszûré-

56

sen emelték ki a jobb felsô lebenyben levô pulmonalis kerekárnyék miatt. Kivizsgálása a XIV. tüdôosztályon történt, 2008. júliusban. A mellkasi CT a jobb tüdô felsôlebenyében a 3-as segmentumban egy 12mm-es elváltozást, az 1-2-es segmentumban egy 6mm-es kötegezettséget, valamint a jobb fôhörgôbe domborodó 5-6mm-es lágyrészdenzitású képletet írt le. Bronchofiberoscopia során a bronchus intermedius kezdetén a hátsó falon símafelszínû idegenszövet volt látható. Az ebbôl történt bronchocytológia, ill. hisztológia típusos carcinoid tumort igazolt. A kivizsgálás során a tumormarkerek nem mutattak diagnosztikus eltérést, az octreotid scan a jobb tüdô felsô részén jelzett minimális aktivitásfokozódást. Mindezek alapján a betegséget a jobb intermedius hörgôbôl kiinduló és az azonos oldali felsôlebenybe metasztazist adó carcinoid tumornak tartottuk. Emiatt került sor a mellkasmûtétre 2008. augusztusban, intézetünk Mellkassebészeti Osztályán. A mûtét során a bronchus intermediusban levô tumort sleewe resekcióval, a jobb felsôlebenyben lévôt, pedig ékresekcióval távolították el. A hisztológia az intermedius hörgôbôl kiinduló centralis elváltozást típusos carcinoid tumornak, az S1-ben primér pulmonális adenocarcinomát igazolt. Mindkét elváltozás pathológiai stadiuma: T1N0M0 volt. Tekintettel a stadiumra, a negativ tumor markerekre postoperativ onkotherapiát a beteg nem kapott. 2. hónapos kontroll során a betegnél tumor recidiva nem volt igazolható.
1 2 3

Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Budapest Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Pathológia, Budapest Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Mellkassebészeti Osztály, Budapest

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 57

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 58

Különszám

Szerzôi index

Agócs L. Ambrózay É. András Cs. Antal-Szalmás P.
58

38 33 5, 6, 27, 30, 38, 45 46 27 3, 4, 15, 17, 33, 36, 42, 45

Cserháti A. Cserni G. Csiffári M. Csóka M. Csomor J. Csôszi T. Czegle I. Dank M. Dankó K. Dér A. Dobó I. Dobozy A. Döme B. Egerszegi S. Eipel O. Ember I. Enyedi A. Erdélyi D. Erfán J. Faluhelyi Zs. Farczádi E. Farkas E. Farkas M.

12 9, 33 42 24 46 30 31, 44 12, 26, 32, 34, 35 45 15 46 41 8 52 24 10 5 24 39 10 4, 46 19 3, 4, 17, 33, 36, 42, 45

Gálffy G. Garai I. Garami Z. Gelley A. Gévai E. Gomba Sz. Gombor A. Gonda A. Groska E. Györke T. Gyulai M. Gyulai R. Gyuranecz M. Hajnal L. Harkai N. Harsányi L. Hascsi Zs. Hegedüs Z. Hegyi M. Hideghéty K. Horváth A. Horváth Á. Horváthné Kívés Zs. Istók R. Jósvay J. Juhász B. Juhász E. Juhász K. Kahán Zs.

21, 37, 38 9 9 29 52 30 13 37 42 34 52 25, 40 32 35, 47 40 26, 28, 44 9 7 24 16, 18 31, 44 20

Árkosy P. Babics J.

Baki M. Bálint A. Balogh K. Balogh Zs. Bánsághi Z. Bartusek D. Bassam A. Battyáni Z. Bécsi Á. Bégány Á. Bencze V. Boda K. Bodoky Gy.

16 26 41 23 28, 48, 49 37, 38 42 25 20 25 44 12 3, 4, 13, 15, 16, 17, 28, 33, 36, 42, 45

Boér K. Bognár A. Bontovics J. Borbély T. Borbényi E. Bori R. Borka K. Boross G. Brinyiczky K. Cságoly E. Csekeô A. Cserép Zs.

4, 19, 21, 50, 52 15 18 5 32 33 55 9, 33 18 24 28, 56 24

41 44 26 45 39, 56 54 10, 11, 12, 16, 18, 23, 31

Fazekas O. Fekete I. Ferenczi E. Fillinger J. Fodor Gy. Forster T. Füle T. Gaál Sz. Gábor G.

16, 18 3 5 38, 56 29 24 3, 7 16, 18 35, 47

Kállai J. Karádi I.

15 44

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 59

Orvostovábbképzõ Szemle – Különszám, 2008. november • Magyar Klinikai Onkológiai Társaság V. Kongresszusa

Karamánné Pakai A. Karlinger K. Kaszás I. Kelemen Gy. Kelemen P. Kelemen Zs. Kemény L. Kenessey I. Kerekes Zs. Kéri Gy. Kis E. Kiséry I. Kiss A. Kiss Cs. Kiss I. Kocsis J. Kolonics Zs. Kopper L. Kóródiné Karászi K. Korom I. Korompay A. Kótai Zs. Kotán R. Kovács G. Kovalszky I. Kövesd Zs. Kriszbacher I. Kulka J. Kupcsulik P. Laczó I. Lang I. 39 40 35, 55 17 27 24 7 29 15 7, 26, 28, 35 17, 26, 28 42 43 15 44 46 31 26 19 25, 40, 41 8 15 8 25 26 6, 7, 55 30 10 31, 44 53 8

Lantos Á. Lázár Gy. Lázár M. Lengyel L. Liszkay G. Lôbl T. Lôcsei Z. Losonczy Gy. Lotz G. Magyar P. Magyar T. Majoros A. Maráz A. Maráz R. Markó L. Mavrogenis S. Méhes G. Mester T. Mezei K. Moldvay J. Molnár B. Molnár B. Á. Molnár Cs. Molnár I. Molnár I. A. Molnár M. Mózes Á. Müller J. Müller V. Müller Z. Nagy A. Nagy Á. K. Nagy A.Cs.

52 10, 11, 31 18 30 25 48 53 38 6 21, 54 48, 49, 50 6 16, 18, 23 9, 33 33, 35, 47 20, 51 38 28 39 7 50 26 6 28 26 13, 14 42 24 54 17 5, 37 42 24

Nagy B. Nagy T. Nagy Z. Nagykálnai T. Németh H. Németh I. Németh K. Németh Zs. Nikolényi A. Nyírády P. Ócsai H. Oláh J. Ormándi K. Orosz K. Orsós Zs. Pajkos G. Paksa E. Pálfiné Dr. Szabó I. Pálinkási Sz. Pálka I. Pap M. Pápai Zs. Pápay J. Páska Cs. Patonay P. Pénzes I. Pepó J. Peták I. Petrányi Á.

55 43 16, 18 11 3, 4, 17, 36, 42, 45 18 15 50 10, 11, 18 6, 19 25, 40 25, 40, 41 10, 11, 31 14 10 9 15
59

15 5 31 21, 52 36 52 6 52 52 55 8, 29 3, 4, 16, 17, 33, 36, 42, 45

Piegl Zs. Pikó B.

41 42

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:39

Page 60

Különszám

Pintér T. Pósán J. Pozsonyi Z. Prezenszki Zs.
60

23 5 44 13

Szamosi Sz. Szánthó A. Szántó J.

46 16 5, 6, 27, 30, 37, 45, 46

Tímár J. Tiszlavicz L. Tôkés A. M. Tolnay E. Tordai A. Torday L. Torgyík L. Törzsök P. Tóth A. Tóth É. K. Tóth G. Tóth L. Uhercsák G. Uhlyarik A. Vachaja J. Valicsek E. Valkó L. Varga E. Varga I. Varga L. Varga Z. Vargáné Tamás R. Várkonyi I. Vas M. Végh É. Vityi T. Vörös A. Zag L. Zergényi É. Zolnai Zs.

7, 8 16, 18 26 5, 24, 52 24 18, 23 12, 32, 34 6 12, 28, 32, 34, 48 31, 44 44 5, 6, 38, 45 10, 11, 18, 23 36 36 18 52 40 5 18 12

Puskásné Szatmári K. Rácz K. Riesz P. Rohánszky M. Romics I. Rumszauer Á. Rus-Gal P. Ruzsa Á. Sándor J. Sápi Z. Sápy P. Schaff Zs. Schlachter K. Schwab R. Sebeszta M. Semsei Á. Sinkó M. Sitkei É. Somlai B. Somlai K. Somorácz Á. Sótér Sz. Sóvágó J. Svébis M. Szabó E. Szabó H. Szalai Cs. Szalai T. 42 36 6, 19, 20, 51 13, 14, 15, 16 6, 19, 20, 51 4 16 3, 53 41 3 27 6, 55 5, 6 8, 29 20 24 33 45 25 26 7 39 9 9, 33, 35 34, 55 42 24 15

Szász M. Szûcs G. Szûcs M. Szegedi M. Szegesdi I. Szekanecz É. Szekanecz Z. Székely B. Székely J. Széll M. Szentkereszty Zs. Szentmártoni Gy. Szepesi Á. Szilvási I. Szita A. Szôke J. Szokolóczi O. Szolnoky Gy. Takácsi Nagy L. Tamás K.

26 46 6, 19, 20, 51 45 25 46 46 35, 55 17 41 7 12, 26, 32, 34 44 36 12, 32, 34 43 29 40 17 3, 4, 17, 33, 36, 42, 45

42 38 48 3, 16, 36, 42 17 10, 11 16 12, 32, 34 50

Tamási L. Tátrai P. Tekle W. Temesi G. Thurzó L.

21, 54 7 33 39, 56 10, 11, 12, 16, 18, 23, 31

Tihanyi B. Tihanyi T.

55 55

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:40

Page 61

onko 5 ujjjjjj

2008.10.28

08:40

Page 62

Sponsor Documents

Hide

Forgot your password?

Or register your new account on INBA.INFO

Hide

Lost your password? Please enter your email address. You will receive a link to create a new password.

Back to log-in

Close